Kaptam ajándékba egy napot a sorstól. Vagy talán nem is a sorstól, hanem a magas jóképűtől. Vagy talán a sorstól a magas jóképű képében. Vagy valahogy így. Az biztos, hogy bárki volt is, nagyon jól csinálta. Hálás köszönetem illeti az elkövetőt.

Részletezzem? Nincs kedvem részletezni. Az időjárás jól becsapott minket, először úgy tett, mintha ronda lenne, aztán felébresztette a reményt, és úgy tett, mintha szép lenne, aztán megint ronda lett, aztán mire újra szép lett és már úgy is maradt, addigra már majdnem mindegy volt.

Elmesélhetném, hogy miért is volt szép a nap. Tényleg elmesélhetném, de ha így tennék, az akkor is csak azért lenne, hogy én ne felejtsem el egyetlen részletét sem – nem kívánom reklámozni. Szép volt. Jó volt. Víz meg nap meg víz meg lángos meg nap meg metró meg nap. Meg a magas jóképű. Meg én. Beszélgettünk. Ő is, nem csak én. :) Napoztunk. Elégedett és boldog voltam, és egy idő után hullafáradt is, de aki nem úszott a tavaly nyári Balaton óta, az persze nem is bír sokat úszni egyszerre. De a hullafáradtságnak is megvannak a maga egyértelmű előnyei és jó tulajdonságai. Szép volt, jó volt. Majd megyünk máskor is. :)

Mi mást mondhatnék? Mikor hazaestem félhulla helyett legalább háromnegyedhulla állapotomban, hősiesen szembeszálltam jóanyámmal, és nem mentem el tornázni. Hihi. Naná, hogy nem. Örültem, hogy élek egyáltalán. Majd egy másik alkalommal. Jövő héten mondjuk nem nagyon lesznek szabad délutánjaim, de majd valahogy kisakkozom. Kivéve, hogy a szerdai háborús állapotok miatt H. nem nagyon volna hajlandó cserélni velem műszakot, a másik napon pedig nem szívesen cserélnék úgy, hogy H.-val kelljen töltenem a napot. No. Sebaj.

Jut eszembe, holnapra várható a második felvonás. Most viszont nem vagyok ideges, és a gyomromban is csak minimális feszültséget prognosztizálok reggelre. A tervem csupán annyi, hogy megcsinálom, amit meg kell, de semmit sem abból, amit H.-nak, és csak neki kellene. Mert az bizony úgy marad. Ha csak meg nem kér szépen és udvariasan, hogy segítsek neki, de ennek elég kicsi esélyét látom. Mondhatni minimálisat. :) És ettől bizony még csak gonosznak sem érzem magam. Végső soron mikor is volt a legutóbbi alkalom (hm, mikor volt egyáltalán olyan alkalom), amikor H. csinált meg valamit helyettem…?