“Hej, helltél már azzal a klufi Douglas Adamsszel? Az volt aztán a sahár, mindig tudta, hol a törülközője!”

Nem, nem bolondultam meg, csak éppen ma Towel Day volt, amit természetesen meg kellett ünnepelni. Hogy mi is a Towel Day, azaz törülközőnap? Azok kedvéért, akik nem tudják, és nincs kedvük elolvasni sem a Towel Day honlapját, sem pedig a Wikipedia vonatkozó cikkelyét, elmesélem. Douglas Adams humorának ezrével vagyunk rajongói , és ki tudja, kinek a pihent agyában fogant meg az ötlet, hogy valami világméretű módon összefogva kellene megemlékeznünk róla. Így került megrendezésre az első Towel Day 2001 májusában, nem sokkal a zseni halála után. A koncepció elég egyszerű: egész nap magaddal kell hurcolnod a törülköződet. Mindenhova. Hogy miért pont törülközőt? Mert a törülköző a lehető leghasznosabb dolog a világon. Hogy miért az? Aki még erre is kíváncsi, az igazán elolvashatja a Wikipedián a vonatkozó idézetet a Galaxis Útikalauzból.

Úgy döntöttem, egy életem, egy halálom, végighurcoltam magammal a törülközőmet egész nap, a metrón, munkában, és hazafelé is. Senki nem kérdezte meg, miért. Nem is baj. Persze elmondtam volna nagyon szívesen bárki érdeklődőnek, de nem voltak ilyenek. De azért én nagyon örülök, hogy megtartottam. Mindenki más így járt: ők lettek a stragok :)

Mit is mesélhetnék még? Elhanyagolható mennyiségű esemény történt. Tényleg. Nyugodt, kiegyensúlyozott, munkás de nem őrült napom volt. Nem volt H., hogy cseszegessen, és valahogy minden a helyén volt. Kellemesen elcsorgott ez a nap. Hát így. A végére meg, szokás szerint elbizonytalanodtam, megrosszkedvűsödtem és egyáltalán, elvesztettem az önbizalmamat meg az életkedvemet, de főként az önbizalmamat, azon kívül megnéztem magam a tükörben és rosszul lettem. Remélem, holnapra elmúlik. Már a rosszullét, félek, hogy bár a tükörképem mulandó, ahányszor visszaállok a tükör elé, visszatér. Úgyhogy ebben a kérdésben kár is reménykedni. De a rosszullét és a lámpaláz és a hányinger és az önutálatos undor talán eltávozik reggelre.

Mert a holnapot azért szeretném kiélvezni. Jó volna. Biztos jó is lesz. Már ha ezen a sok baromságon mind túlteszem magam. De akkor is. Miért van az, hogy 10 kilóval kevesebb vagyok, mint három hónapja, pedig eszem ágában nem volt fogyni, és mégis sokkal kerekebb a hasam, mint volt ugyanezen három hónappal korábban, ellenben a bordáim meg kilógnak? Nem, nem vagyok hajlandó hisztispicsa-blogot írni, ennyire még nem vagyok se fáradt se elkeseredett, de legalábbis ennyi önkontrollom még van. Inkább elmegyek aludni. És bízom benne, hogy elmúlik. Ha nem nézek oda, talán eltűnik :) Vagy valami.