Hívtak ma strandra, és én azt mondtam, nem megyek. Még szerencse, hogy ezt mondtam, mert nagyon kínosan érintett volna, ha rám kell várniuk – és várniuk kellett volna, mert jócskán elmúlt már dél, mire kikecmeregtem az ágyamból. Nagyon kimerült voltam, és rám fért az alvás. Igazság szerint rám fért volna még egy kicsi, valami hűvösebb és sötétebb és csöndesebb és nyugodtabb helyen, de hát jobb lesz, ha beérem azzal, ami jutott. Persze amikor azt mondják, hogy gondoljak arra, mennyivel rosszabb is lehetne, attól nekem nem különösebben jön meg az életkedvem, mert azonnal elkezdek rettegni attól, hogy mikor és miképpen veszíthetem el azt a keveset, amivel még rendelkezem. De ha valaki képes abból erőt meríteni, hogy másnak még annyi sincs, mint neki, az tegyen így. Én igyekszem örülni annak a kevésnek, ami még van, és bízni benne, hogy meg is marad. Például az ágyam, ami ugyan macskapisis és macskahányásos és kilógnak belőle a rugók, amik böködik a testrészeimet, és ráadásul még 30 fok is van, de legalább van ágyam.

Nem dolgoztam túl sokat ma, nem is nagyon igyekeztem hasznos lenni. Persze igyekeztem, de nem fűztem hozzá túl komoly reményeket, hogy sikerül felülemelkedni a kényelmes énemen. Úgyhogy nem is sikerült. Kénytelen leszek viszont bizonyos fokú komolyságot és határozottságot bevetni a héten, és beosztani az időmet, hogy jusson mindarra, amire kell. Mert bármennyire is nem tetszik el a kilátás, vannak dolgok, amiknek egész egyszerűen meg kell lenniük. Vitának helye nincs. Mert sajnos amilyen manipulatív személyiség vagyok, azonnal meggyőzném magam egy esetleges vitában, hogy annyira ezek a dolgok mégsem fontosak. Holott azok. Jaj, milyen nehéz dolog is a skizofrének élete… :)

Hát még milyen nehéz az életük, hogyha reggel majomtévét akarnak nézni, és utána rögtön elindulni, hogy még munka előtt tudjanak vásárolni termékeket! Ami viszont azzal jár, hogy valamikor egészen korán fel kellene kelni, mondjuk negyed 8 táján, és hogy ez embertelen, főleg, ha tekintetbe vesszük azt az apróságot, hogy negyed 2 múlt kicsivel. És hogy egy macska tapossa épp a gyomromat, és ordít is, ami mondjuk a nemalvás tényét nem befolyásolja, de a komfortérzetemet nagyban csökkenti.

Sebaj. A horoszkópom munkahelyi viszonylatokban csupa jót ígér, magam mellé állíthatom a kollégákat, hogyha semmit sem hallgatok el előlük, bár az esetleges szerelmi kapcsolatomban óvatosnak kell lennem, mert ha erőszakosan és öntörvényűen próbálom felfogni és alakítani, akkor abból olyan nehézségeim adódnak, amiket évek múltán sem tudok majd jóvátenni. Viszont az idősebb barátaimhoz fűződő kapcsolatomból profitálhatok, és a fizikai erőnlétemtől eltekintve a bioritmusom is jó fázisban van. Tehát… akár el is mehetnék aludni, egy jobb holnap reményében. :)

Semmi sem sikerült félre egész nap, sőt, és mégis. Tök boldogtalan és elégedetlen vagyok. Kár belém a jól sikerült napokat. Legjobb volna talán, ha most szépen elmennék aludni. A mai “félkarácsonyt” meg meghagynám azoknak, akiknek valamiért fontos, na meg azoknak, akik szeretik és várják az “egészet” is. Meg akiknek nem szabotálja egyetlen narancssárga szörnyeteg sem a számítógép-használatukat, sem billentyűzetrefekvéssel, sem egérlelökéssel, sem pedig a számítógép kikapcsolásával.