Az van, hogy a dolgok nagyon szépek és tiszták és rendszerezettek és logikusak papíron, leírva, kidolgozva. De a valóságban sosem ennyire egyszerű. Én pedig egy nyomorult gyenge lény vagyok, és mindig engedek, pedig tudom, hogy nem kéne, sőt, nem lenne szabad, sőt, egyenesen hülyeség, sőt, én magam voltam az, aki szépen, tisztán, rendszerezetten és logikusan lefektettem az elméletet papírra leírva és kidolgozva.

Emellett csináltattam új személyit, cigánylánynak néztek az okmányirodában, találkoztam a Magas Jóképűvel, igaz, csak pár percre, elment a meleg víz, amíg a zuhany alatt álltam, és leszűrtem két deci citromlevet, és egy evőkanálnyi penészt szedtem ki belőle. (Pfuj.) Hát pont ezek az események történtek. Ezen kívül terveztem, szerveztem és ütemeztem, és önfegyelmeztem, és néztem Csengetett, Mylord?-ot is, mert most az van Halló, halló! helyett, az ugyanis csak hónap végétől, de inkább szeptember elejétől lesz.

Továbbá még mindig fáj a kezem, viszont most már napról napra elviselhetőbb.

És meg kell tanulnom főzni. El akarok költözni, és ezt a lehető legkomolyabban gondolom.

(Az elmúlt napok blogjai jelenleg elég vázlatos állapotban vannak, de minden gondolat megvan belőlük. Előbb-utóbb, kézállapotomtól és fordítás-elmaradásaimtól függően pótlódnak. Legfeljebb nem, és akkor majd közzé teszem inkább a jegyzeteket, de ezt nem nagyon hiszem.)