Mondjak vicces dolgot? Találtam az asztalfiókomban egy érdekes leletet.

Eredetileg egy hosszú, csaknem egy évet átölelő levelezést kerestem. Tudtam, hogy ki is nyomtattam, és hogy egy piros dossziéban tettem el a fiókba. Persze nem találtam meg. Se a piros dossziét, se a leveleket. Csak a rájuk küldött válaszokat. Pont a másik felét, mint amit kerestem.

De találtam valami egészen mást. Egy vastag borítékot. De nem pénz volt benne, de nem ám! Emlékeztem valamelyik karácsonykor, hogy több utalványt kaptam, mint amennyit elköltöttem, csak mivel soha nem találtam meg, elfelejtődött. Na, ki tetszenek találni, hogy mit találtam? Szerintem nagyon vicces. 5000 Ft-nyi Libri utalványt, amit 2004. december 21-ig be kellett volna váltanom. Hihi. Nembaj, majd valamit csinálok vele.

A levelezés egyébként… hm, azt most hirtelenjében nem tudom, hogy jutott eszembe. De egy nagyon hosszas folyamat előzte meg. Az az igazság, hogy ideje lennem válaszolni egy olyan levélre, ami ezt a levelezést lezárta, mintegy három esztendővel ezelőtt. Három évvel és három héttel ezelőtt, azt hiszem. És azt hiszem, válaszolni is fogok, mert le akarom zárni azt a történetet. Remélem, élnek még azok a bizonyos e-mail címek.

És majd, ha egyszer megbirkóztam a Magányos fákkal, meg az Átkozott, gonosz boszorkánnyal*, akkor sor fog kerülni erre is. Mert ezt a történetet meg akarom írni. Újra. Más módon. Más megközelítésben. Más műfajban. Regény lesz belőle. Naplóregény. Vagy nem-napló, de regény. De szerintem mégis inkább napló. Mert szeretem ezt a hangot. Amelyik hangon az elbeszélőm szól. Csak a naplóregénnyel az a baj, hogy annyira nem hihető. Amikor az embernek rettenetes, tragikus, borzalmas napja van, akkor nincs ereje még este időt szakítani arra is, hogy naplót írjon, főleg nem hosszút és részleteset. De nem baj, ezért is lesz naplóregény, nem pedig napló. :)

Két nap hozzávetőleges pihenés vár rám. Vannak terveim, de majd meglátom, hogy mennyire váltom őket valóra. Mindenesetre most elmegyek aludni, hátha most már időtlen idők óta először kialhatom magam. Legfeljebb nem, nagy ügy. Akkor majd holnapután.

Ezt a macskát meg egyszerűen imádom.

* A szerkesztő jegyzete: Hű, erről kicsit el is feledkeztem már. A boszorkányos egy Harry Potter fanfiction lett volna, amit soha nem írtam meg, de még mindig emlékszem rá. Talán ha nem lesz jobb ötletem a 2011-es NaNóra, akkor előveszem :)