Fáradt vagyok, mint legalább három egységnyi hulla. Ami csak azért meglepő, mert nem csináltam egész nap semmit. Vagy, az érdektelenségig elmenő őszinteség jegyében, szinte semmit. Hogy mitől szinte?

Felöltöztem, melegítettem magamnak paprikás krumplit és meg is ettem, megetettem a macskát, kétszer kiengedtem, és mindkétszer be is engedtem, fürödtem és hajat mostam, olvastam a kádban, cseréltettem elemet az órámban. Emellett ittam bodza-alma vegyes gyümölcslevet, ettem sajtot, böngésztem rettenetes lakberendezési katalógust, és amíg fel nem keltem kora délután, addig aludtam és álmodtam is. Amióta anyukám alszik már, böngésztem az interneten, felmerült bennem a gondolat, hogy esetleg mégiscsak be kéne iratkozni könyvtárba, nemcsak a FSzEKbe, hanem az OSzKba is, mert még mindig olcsóbb, mint amennyi könyvet én összevásárolok, hiába a dolgozói kedvezmény, és a szeptember 1-jével bekövetkezett könyvtári tarifaemelések. Kérdés az, hogy vajon azt a néhány alkalmat hajlandók-e elfelejteni, amikor elveszítettem a kikölcsönzött könyveket, illetve elmulasztottam visszavinni őket, csak mondjuk a lejárat után három évvel küldtem vissza postán. Mert hát hiába van az az állapot, hogy jelenleg nincs tartozásom egyik fiókkönyvtár felé sem, nem hinném, hogy a feketelistájukról eltávolítottak volna. Szerintem ha egyszer gyerekem lesz, és be akarom íratni könyvtárba, még neki se lehetek majd a kezese :) De könyvtár akkor is kéne.

Emellett bogarásztam tovább V.C. Andrews után, de nem az volt az eredeti elgondolásom, valami mást keresgéltem, amikor végül is eszembe jutott ezzel is foglalkozni. De nem tudom, mi volt előtte.

Szóval így kell érteni, amikor azt mondom, hogy “na hát ma se csináltam semmit”.

A macskámnak megint erőszakos szeretetrohama van. Kicsit megszeretgetem, aztán megyünk aludni. Holnapra kirándulós terveink vannak, és eléggé rám is férne egy kis levegő meg napsütés. Meg most már tényleg takarítanom kell, mert alig vannak szabadnapjaim, és azokat is gondosan be kell osztanom, mert különben hová lesz a világ? Amúgy is rá kell jönnöm, hogy honnan a fenéből jönnek a molyok. Már vagy egy hete röpködnek össze-vissza, és egyre jobban idegesítenek. Egyrészt a röpködésükkel, de még inkább azzal, hogy valahol vannak, valahonnan jönnek, és valahol esznek valamit, mert még mindig élnek, pedig a macskám gondosan pusztítja őket.

Hát ilyen dolgok vannak. Meg olyan dolgok, hogy iszonyatosan gyengének és fáradtnak érzem magam. Állandóan fájnak a végtagjaim, állandóan begörcsöl és/vagy elzsibbad a bal lábam, és nyomorult vagyok és sajnálom magam. És nem bírom rávenni az állatot, hogy a fogait húzza ki az orromból és az orrát a szememből. Fruzsina pedig már megint fészket rak, állandóan, a kutya meg rendíthetetlenül szodomizálja a takarót. (Nem, nem szolmizálja, szodomizálja.) A teknős meg csak ül boldogtalanul a vízben és néz, és szerintem fázik a feneke. Nekem is fázik, pedig én vagy másfél méterrel följebb vagyok, és nem vagyok vizes. (Kis esti életkép.)

ps: ja igen, már emlékszem, a NaNoWriMo oldalait és fórumait böngésztem, aztán elkezdtem keresgélni a NaNoWriDa után, de arról nem találtam semmit, a NaNoEdMo oldala meg eltűnt, és aztán kerestem az Excel-táblázat-grafikonos csodát, ami szép színes ábrákkal illusztrálta, hogy hogy állok a tervhez képest. (Nem találtam meg.) Aztán játszottam egy sort mindenféle doll-makerekkel, amiknek megtaláltam a linkjét szintén a fórumokon, és csak utána keveredtem el V.C. Andrewshoz, aki már húsz éve férfi, úgyhogy nem mondom azt, hogy Ms. Andrews, bármit is sugalljanak a Virginia és Cleo keresztnevek.