Azt hittem, hogy akarok majd ma este írni blogot, de úgy tűnik, nem vagyok még elég erős hozzá. Talán majd egy kicsit később. De az is lehet, hogy erről soha.

Megvagyok, köszi. Hol jobban, hol rosszabbul, de megvagyok. Nem akarok beszélni róla. Ha valakivel akarok beszélgetni, azt úgyis megkörnyékezem majd. Személyesen. De még kicsit korán van ahhoz, hogy írásban is. Ért, ugye?

A munkanapjaimat is hol jobban, hol kevésbé jól bírom, úgyhogy igyekszem annyi időt tölteni a raktárban, amennyit csak lehet. Nem nagyon szeretem az embereket. Sajnálom. Azért ha valaki szeretne rám nézni vagy ilyesmi, az szóljon, mert egyesével szeretlek titeket, csak ha sokan vannak a népek, akkor nem.

Van új ágyam. Majd kipróbálom ma éjszaka. Szeretnék egyszer jól aludni végre. Bár nincsenek is igazából ilyen nagy vágyaim. Szeretnék egyszer aludni. Mondjuk át az éjszakát. Ez nem nagyon megy napok óta. Túl sok a gondolkodnivalóm.

És a mondataim is rövidek.

A NaNo szépen halad, kicsit alatta vagyok a kvótának, de még nem behozhatatlan az elmaradásom. Már most előbbre tartok, mint tavaly két hétnél, és nem sok kell már ahhoz se, amennyinél tavaly abbahagytam. Igazából sok cselekményem van, és hogy az mind beleférjen, nem kell túl sok jelzőt beszúrni, meg fölösleges körülírásokat, meg ilyesmi, mehet a színtiszta, körítésmentes tartalom.

Megyek is írni. NaNót, meg másik dolgokat is.

Nem tudja valaki, hova lett a novemberi beosztásom? A szalagavatóm DVD-je előkerült az ágy-hadműveletben, de a beosztásom nincs meg.