Hát ha hiszed, ha nem: elkészültem. A gépelőizmaim kikészültek, de mindez nem számít. Hajnali fél egy után pár másodperccel, hatalmas hajrát követően átszakítottam a célszalagot. Életemben először… hát, elég sok először ez, most így egyszerre. Először fordítottam le teljesen egyedül egy egész könyvet. Először sikerült valamit határidőre teljesítenem. Nem is tudom. Biztos van még másik “először” is benne, de nem keresek most többet. Mert most éppen örülök, és ezért nem érek rá. Az utolsó négy oldal már csak úgy repült a kezem alatt. Tényleg. Majd még az eljövendő néhány estét arra szánom, hogy átbogarászom, még egyszer elolvasom, és a “sántítós” részeket kicsit javítgatom, de ez már nem számít. A lényeg az, hogy kész vagyok. Igazán. :) És ez jó.
És másról most nem írok, pedig lenne miről, de most elmegyek aludni, mert reggel dolgozni kell, aztán vasárnap még javítgatok, aztán hétfőn takarítok, aztán kedden dolgozom, de most… hát, most jó. Megnézem a filmeket, amik kölcsönben vannak nálam. Sütök gofrit, és viszek mindenkinek, akinek ígértem. Kimegyek a lakásból, és nézek napfényt. Megnézem, mikor van közönségkorcsolyázás a Koriközpontban. Veszek egy jófajta görkorcsolyát. És kicsit talán lakberendezek is. És regényt írok. És végre szánok időt a macskámra is, aki most már kifejezett féltékenységi rohamokat kapott a könyvtől.
Hirtelenjében egy hatalmas súly ugrott le rólam, szerintem nem a szívemről, hanem a tüdőmről, ami mostanság kezdett egészen pánikszerű tüneteket produkálni. Szóval most majdhogynem minden tökjól van. :)