A pasis bejegyzésnél van egy listám (három tétellel) életem legboldogabb emlékeiről. Hát rájöttem, hogy ez nem igaz. Íme egy lista életem három tökéletes pillanatáról, amikhez nincs köze pasiknak:

• Amikor hanyatt feküdtem a sufni tetején, a levegőnek orgonaillata volt, és a szürkületi félsötétben a fejem fölé lőtték a tűzijátékot a szomszédból
• Amikor a jablanaci hegy tetejéről néztem le a Zavratnica tüneményes fjordjára, sütött a nap, meleg volt, forrók voltak a talpam alatt a kövek, és életem végéig ott bírtam volna maradni
• ?????????

Oké, becsszóra volt egy harmadik is, de már egy hete nem jut az eszembe, úgyhogy most nem írom ide. Ha valaha is eszembe jut, ígérem, hogy pótlom. De hát ugye így működik az emberi (hülye) elme, legalábbis az enyém. Amíg a fejemben volt a lista, egyben volt, vagy a tűzijáték maradt ki, most pedig az a másik, ami a harmadik. Hm.

És még mennyi mindent lehetne hozzátenni, amikor annyira tele voltam érzelmekkel, hogy szerettem volna magamhoz ölelni a világot… szóval le a pasikkal :)