Jaj nekem. Nem írtam már vagy két hete, és megmondjam, mi a legrosszabb ebben az egészben? Hogy fel se tűnt! Néha eszembe jut, persze, és aztán el se jutok addig, hogy kinyissam a számat, és. Brr. Pedig igazán akarok. Igazán lenne mit. Nap mint nap eszembe jutnak dolgok, és aztán nem írom le őket. Mert mostanában, úgy tűnik, lusta vagyok.

Ami fontos: voltam Zágrábban, és néztem igazi, valódi, nemzetközi (junior) korcsolyaversenyt, néhány szenzációs, és néhány feledhető alakítással. Zágráb közepesen szép város, de a javára legyen mondva, hogy mindösszesen nagyjából egy óránk volt megtekinteni a jégcsarnokon kívüli részét, szóval mit tudhatom… És tulajdonképpen az egy elég jó óra volt.

A másik fontos dolog: közeleg a november, méghozzá vészesen, ami csak egyet jelenthet: NaNoWriMo lesz. Ami pedig csak azt jelentheti, hogy novemberben írni kell. Terv már van. Vázlat, cselekmény még nincs. Előbb-utóbb sort kell rá keríteni. Végtére is egy hónap alatt regényt írni csak úgy lehet, hogy van koncepció. Vagy persze lehet anélkül is, de ebben még nem vagyok túl képzett. Mármint az improvizatív, hülyeségeket írok, ami csak az eszembe jut-dologban. Igazából lámpalázas vagyok. Halványan emlékszem, hogy tavaly remekül belejöttem. Hogy imádtam írni, és hogy valami csoda történt a kezem alatt, és elkezdtek működni a mondatok, hogy a történet alakult, és szerintem jobb is lett, mint terveztem. De egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ez fog menni az idén is. Mi van, ha a tavalyi is csak az emlékezet megszépítő ereje, és igazából nem is így volt?

Nos, novemberben ki fog derülni, ez az egy biztos. Addig is, a hétvégén megint elutazom, ezúttal Nyíregyházára Jonatánt nézni. (Jonatán a gyengébbek kedvéért elefánt. Kiselefánt. Elefántborjú.) Aztán a jövő héten szabadságon vagyok, amit persze megspékelek némi kis aprócska takarítással, szerződéskötéssel, adóbevallással meg egyéb földi jókkal. De akkor is. Szabadságon leszek, és az jó lesz. Ha marad időm, albumozok. Be akarom fejezni még az idén. Mert lassan elfelejtem ezt az egész London-kalandot. Mintha már száz éve lenne… Aztán pedig már október második fele lesz (nyit a koripálya, hurrá!) és tervezni kell az új regényt. Trallala. Hurrá.

És akkor így. Addig most már rendesen és rendszeresen kell blogot írnom, mert teljesen elszoktam tőle, hogy szavakkal dolgozzak. Szóval, ha minden jól megy, holnap jelentkezem. Kezüket csókolom.