Már ott tartottam, igen, már a verseny második napján ott tartottam, hogy sportemberhez és versenyzőhöz eléggéméltatlan módon fel akartam adni a NanoWriMót. Hehe. (De egyébként komolyan.)

Aztán hirtelen hatalmas áttörést értem el. Rájöttem, hogy nem a történet a rossz, meg nem az elbeszélés-szerkezet, amit kitaláltam, hanem én vagyok a hülye. És ha mondjuk 3000 leírt szó után nem tudok miről írni, az azért van, mert eddig érzelmekről meg sérelmekről meg ilyen baromságokról írtam, és nem volt alkalma elkezdődni a történetnek. Hogy milyen egy hülye vagyok! :)

Szóval most elkezdtem a történetet. És kétezer-valahány szó csak úgy hipp-hopp kigördült a kezem alól. Hurrá! :)

(Egyébiránt meg BSzN annak, akit illet… de erről majd személyesen, és kicsit később. Mondjuk… Á, nem mondjuk, mert akkor ugye hol a meglepetés?)

Egyébként tudtátok, hogy Mao Asada megnyerte a Skate Canadát? És hogy Elena Glebova megjavította mindhárom legjobbját, úgymint rövid, kűr és összetett? Hát most úgy őszintén, köztünk legyen szólva, nem tökjó? :))