Nos, itt a várva várt második felvonás 2006-ból. A lista természetesen semmivel sem lett érdekesebb, mint volt. De hát a nép akarata kérem szent. Most viszont várom, hogy miféle személyiséganalízisnek vetitek majd alá a listámat – főleg, ha túl leszek a harmadik 35-ön is. A végén még kiderül, miféle ember vagyok, abból, hogy miket olvastam két éve, és hogy most mire emlékszem még belőle?

És mielőtt elfelejteném – ez is tele van spoilerekkel!

Czakó Gábor: Segítség, ember! – Ez az, amikor a görög teknőst sonkával etetik

Czakó Gábor: Hogyan neveljünk? – Öhm… vicces karcolatok különböző állat- és embertípusok megnevelésére. Úgy mint padtárs, szülő, kisbaba, macska, kutya és hasonlók.

Czakó Gábor: Még egyszer: Hogyan neveljünk? – Ld. eggyel feljebb.

DiCamillo, Kate: Cincin lovag legendája – A kisegér összebarátkozik a hercegnővel, harcba száll a patkányokkal, elveszíti a farkát, van várbörtön és piros cérna, és… valaki főz levest. Ezen kívül? Fogalmam sincs.

Ellis, Bret Easton: Nullánál is kevesebb – Kínlódtam. És semmire sem emlékszem.

Farkas Henrik: Majomtörténetek – Már konkrétan nem emlékszem semmire belőle. Az biztos, hogy többé-kevésbé tanulságos majmos-kísérletes-kutatós történetek voltak benne. A Jennie című könyv után olvastam el, amikor éppen a Majomügyek című tévéműsort szoktam volt nézni, és iszonyúan izgattak a csimpánzok.

Fenyő D. György (szerk.): Kiből lesz az olvasó? – Tudom, hogy érdekelt, és azt is tudom, hogy jobbra számítottam.

Földes Jolán: A halászó macska uccája – Magyar kivándorlók Párizsban…? Valaki varrt, és valaki szerelmes volt. De egyikben sem vagyok igazán biztos.

Golds, Cassandra: Holdfénykisasszony – Clair de Lune története – Balett. Párhuzamos univerzum. Egy szerzetes, aki a balerinát teherbe ejtette. A balerina a hattyú halálával meghalt. Kőkemény szimbolika, amit nem mindig sikerült maradéktalanul megértenem. A nagymama nem adott túl sokat enni az unokájának, mert meggyőződése, hogy előbb-utóbb mindenkinek el kell érnie a tökéletességnek azt a fokát, amikor már semmit sem kell ennie. A leány eltáncolja a hattyú halálát, és beteljesíti édesanyja sorsát. Aztán a nagymama meghal, a többiek meg boldogan élnek. Részleteket meg nem tudok.

Gudule: Szerelem zokniban – A fiú meg a lány lefekszik egymással. Használnak gumióvszert.

Gyurkovics Tibor: Pótmajom – A lány régen beleszeretett a pszichiáterébe, aki nem szerette viszont. Azóta külföldön él, de most hazajön. Felkeresi az orvost, és megpróbálja megmérgezni. A Balatonnál kürtőskalácsot eszik.

Hooper, Mary: Édességek kicsiny boltja – London 1665, pestis, szerelem. Édességbolt. Van benne kisbaba, meg valakik beszélgetnek egy ablakon keresztül.

Hooper, Mary: Szirmok a hamuban – London, 1666 tűzvész és szerelem. Édességbolt. Valaki végigsétál a porrá égett városon.

Hornby, Nick: Hosszú út lefele – A második legkevésbé jó Hornby-könyv. Négy öngyilkos-jelölt találkozik újévkor egy toronyház tetején. Az egyiknek gyógyíthatatlan a fia, a másik hirtelen fellángolásból, a harmadik egy rosszhírű celeb, a negyedik meg a pizzafutár, akinek nem emlékszem, mi baja volt. Rendszeresen találkozgatnak később, meg együtt mennek nyaralni.

Hutford, Roland: Scott és Amundsen – A könyv, ami a romlás útjára vitt. A könyv, ami Amundsen-rajongót csinált belőlem. A könyv, ami Antarktisz-megszállottat csinált belőlem. Innen tanultam meg, hogy mik azok a depók, és mi a helyes eljárás a sarkvidéken. Konkrét részletekre nem igazán emlékszem, csak arra, hogy Scott egy tökfej, és hogy őt nagyon nem szerettem. És azóta irritál halálra, hogy minden földrajzi felfedezésekkel foglalkozó könyvben oldalakat írnak a “heroikus” Scott-ról, aki felkészületlenül vágott neki a sarknak, csodával határos módon el is érte, és csak hazafelé halt meg, míg Amundsennek, aki tényleg elsőként érte el a sarkot, sokadik sarkvidéki expedícióját járta, tapasztaltan és okosan szervezve meg az útját, sok helyen még említés szintjén sem szerepel. Hát hülyék az emberek? Miért izgalmasabb a tragikus végű kontár romantikus képzete, mint a talpraesett és ügyes felfedezőé?

Jewell, Lisa: Ralph bulija – Ralph az alagsorban ül, háttal az ablaknak, és füves cigit szív. És a végén valakinek kiállítása van. Ja, és valaki elolvassa valaki másnak a naplóját.

Jones, Susanna: A csendmadár – Valakit megöltek. Japánban.

Kästner, Erich: A két Lotti – “Tulajdonképpen ismeritek ti a Tó-Bühlt? Tó-Bühlt, a hegyi falut? A bühl-tavi Tó-Bühlt? Nem? Tényleg? Különös. Akárkit megkérdez az ember, senki sem ismeri a Tó-Bühlt. Lehetséges volna, hogy a bühl-tavi Tó-Bühlt csakis azok ismernék, akiket nem kérdez meg az ember? Nem is csodálnám, van ilyen. Nos, ha a bühl-tavi Tó-Bühlt nem ismeritek, természetesen nem ismerhetitek a gyermeküdülőt sem, a bühl-tavi Tó-Bühl híres gyermeküdülőjét. Kár. De ez sem baj. A gyermeküdülők úgy hasonlítanak egymásra, mint a kétkilós kenyerek, vagy a kökörcsinek. Aki egyet ismer, valamennyit ismeri.” Folytassam? Tudnám még egy darabig. Mondjuk, másfél oldallal később… “De azért úgy estefelé le-lehuppan a honvágy szürke törpéje a hálóterem ágyaira, előveszi szürke irkáját és ceruzáját, és komor képpel összeszámolja a könnycseppeket – az elsírtakat, és az el nem sírtakat is. De reggelre, huss, eltűnik! Akkor már versenyt csörömpölnek a csészék, és versenyt pörögnek a nyelvecskék, a kislányok pedig beszaladnak a hűs, üde zöld tóba. A leghangosabban egy kilencéves kislány tombol, akinek a feje csupa fürt és csupa ötlet. Luisénak hívják, Luise Palffy Bécsből.” De azt hiszem, legalább ötven olvasás után ez a normális. :)

Kertész Erzsébet: Szonya professzor – A teljes nevére már nem emlékszem, de Szonya professzor zseni volt, és a zsenilét nem volt egészen összeegyeztethető a családi élettel. Meg mintha a férje se lett volna különösebben toleráns. Meg volt egy kislánya is. És mind a ketten korcsolyáztak abban a skandináv országban, ahova kivándoroltak.

Kiss Ottó: Szövetek – Valakit elütött egy traktor.

Kiss Ottó: Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután – Hihi. Hálló Istvá vasárnap délután véletlen elrepült a karosszékéből, és túl sokáig bámult a magasból egy autóbalesetet, ezért későn ért haza, és nem maradt neki a vacsorából. (Pedig eredendően csak valami ragasztót akart venni.) A tanulság? Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután.

Kiss Ottó: Javrik könyve – Javrik valami lányt emelgetett ölben. Aztán Javrikot is emelgették ölben. Javrik mindenféle lányokra gondolt. Többre nem emlékszem, pedig nagyon tetszett. Kiss Ottót szeressük.

Kiss Ottó: Emese almája – Versek az ábécé valamennyi betűjével. Nekem jobban tetszik, mint a Zengő ABC (pedig nem is vagyok elfogult).

Legat, Michael: Writing for profit and pleasure – Több, mint valószínű, hogy ugyanolyan, mint az összes többi ugyanilyen könyv. Nem is tudom, miért olvastam el (illetve tudom, mert ajándékba kaptam, de akkor is, nem ez a lényeg).

Lewis, C. S: The last battle – Mindenki meghal vasúti balesetben, kivéve Susant. Aslan kiszámíthatatlanul és furcsán viselkedik, úgy érzem, kiszámíthatatlanabbul és furcsábban, mint valaha. Egy szamár oroszlánbőrbe bújik, de végül megbocsátást nyer. Mindenki átsétál az Új Narniába, miközben a régi elpusztul. Talk about happy endings.

Lewis, C. S: Caspian herceg – Ezt most láttam filmen, úgyhogy erre túl jól emlékszem, ez csalás.

Lewis, C. S: Az ezüsttrón – Van benne valami zöld kígyó a végén.

Lewis, C. S: A végső ütközet – Lásd Last Battle. Azt már úgysem tudom, hogy az angol vagy a magyar olvasásból emlékszem-e.

Lewis, C. S: A Hajnalvándor útja – Az E-betűs nevű kisfiú és vagy Ruth (tuti nem Ruth, de hogy hívják a kicsi lányt?) vagy Jill, vagy valamelyik lány elhajózik a világ végére. Út közben az E-betűs sárkánnyá változik, aztán vissza. Hős Czincz Vitéz elhajózik a peremvidéken túlra (ez kicsit Babylon 5-ösen hangzik). Meg valamelyik Caspian is.

Lockhart, E.: The fly on the wall – Gretchen arról álmodozik, hogy megérthesse a hapsikat, és ezért légy lesz a fiúöltöző falán, és nagyon-nagyon sok pucér fiút lát. És egy Titus nevű hapsiba van beleesve, akinek meleg a papája.

Lockhart, E.: The boy book – Nem régen olvastam újra, amikor azt hittem, hogy mégis lefordíthatom. Továbbá az első részével elég szoros kapcsolatot ápolok, úgyhogy igen, erre emlékszem.

Lowry, Lois: Nyáron történt – Egyik nagy kedvencem. Elég erős és gondolkodós és olvasmányos darab a “leukémiás a testvérem” típusú regények között. Meg fényképez és új emberekkel barátkozik, és születik egy Boldog William nevű kisfiú, Molly meghal, a szakdolgozat elkészül, a bojtos tárnics pedig kivirágzik. Nagyjából 6-8 olvasáson vagyok túl, ebből a 2006-os nem a legutóbbi.

Machetta, Melina : Pizza és kapucsínó – Valakinek nem az a nagypapája, vagy valamelyik másik felmenője, akit ő hisz.

McDonald, Megan: Doktor Durrbele Dorka – Ööö… nem emlékszem.

Montgomery, Lucy Maud : Anne karácsonya – Novellák voltak, és valamelyikben az emberek a behavazott vonaton rekedtek szenteste. A többiről tippem sincs.

No, sikerült hasznos konzekvenciákat levonni? Maradjanak kérem vonalban, jön a harmadik, egyúttal befejező rész! Az első rész itt található.