Elhoztam a macskámat. Jó vacak utazás volt, végigvinnyogta az egész másfél órát, a villamost, a metrót, mindkét buszt. A buszmegállóban és a második buszon nagyon sokan jó alaposan megcsodálták, és beszélgetni kívántak. Nem lehet úgy utazni macskával, hogy ne akarjanak az emberek beszélgetni velem.

De most jó. Úgy látom, Pirosnak is tetszik, fel-alá trappol, mindent megnéz, körbeszaglászik. Dorombol. A csigalépcső okozott egy kis nehézséget, de úgy látom, menni fog az is. Minden lépésnél kopognak a karmai a padlón. Vicces.

Beállították a szekrényemet is, ami ruhám itt van, azt már beleadagoltam. Ami nincs itt, az nem tudom, mikor fog idekerülni, mert a hátralevő négy napban végig dolgozom. Majd valami lesz.

A gépemet még mindig nem raktam össze. Jobb ez így. Nem sürgős. Most aludnom kell, és semmi mást. Ez a legfontosabb. És olyan jól alszom! Magam se hiszem, de talán jó, mágneses erővonalaktól mentes helyre került az ágyam, vagy nem tudom. Jó itt.

Majd karácsony után, vagy talán januárban, amikor hirtelen fogalmam se lesz róla, hogy mihez kezdjek a sok időmmel, akkor majd berendezkedem. Addig pedig ahogy alakul.

Véreskezű náciként, diktatórikus megoldásokkal selejtezek a könyveim és a ruháim között. Ami rossz állapotban van, vagy kinőttem, az nem kell. Amit nem szeretek, annak is mennie kell. Semmi olyasmivel nem vagyok hajlandó körülvenni magam, amit nem szeretek.

Amit pedig szeretek, az legyen csak körülöttem.

A macskámat például szeretem. Ezért kellett már ma elhoznom, nekem. És ezért nem vártam meg, hogy majd holnap elhozzák az ősök. Én is alig tudtam rávenni, hogy bemenjen a dobozába, nemhogy ők megoldják…

Már az is eszembe jutott, hogy talán azért volt olyan rémes a régi hely, azért voltunk ott olyan boldogtalanok, azért nem működött, mert csupa negatív dolog vett bennünket körül, apám és D.B. holmijai, holott ők nem élnek velünk, az iskolai tankönyveim ezer évre visszamenőleg, nem sikerült tervek és félresikerült kezdeményezések nyomai. Számtalan nehezék, teher, és rossz góc, amiket most nem hozunk magunkkal.

Ettől alszom jól. Ettől jó az üres szoba.

Persze azért napról napra egyre jobban belakom. Ma már szekrényem is van. És minden este felhozok egyet az elefántok közül. Már négyen vannak; a papírmasé elefánt volt az első, a motoros a második. Tegnap este egy apróságot hoztam fel, kék kendő van a nyakába kötve, de nem tudom, honnan van. Ma a Görögországban szerzett, repülőtéri, vámmentes Elefantaki költözött fel.

Előbb-utóbb majd elkészül minden.