Az a teljesen bizarr elképzelésem támadt, hogy amennyiben a hétvégén esni fog az eső, márpedig minden jel erre mutat, akkor nekem szükségem lesz egy esőkabátra.

Ernyőm, köszönöm szépen, van. Hordom is, ha nagyon muszáj. De ha engem kérdeztek, akkor például a hátizsák sokkal jobb, mint a válltáska vagy a szatyor, és az esőkabát is sokkal praktikusabb az ernyőnél, egyszerűen azért, mert szabadon hagyja a kezemet. Amire alkalmasint szükségem van, például cipőt kötni, bérletet megmutatni, vagy hogy hárítsam vele az esést, ha megbotlok egy járdaszegélyben, ami magasabb, mint amilyennek kinéz.

Volt már életemben esőkabátom, ismerem az árnyoldalait. (Miszerint például nehezen tárolható és kezelhető nedves állapotban.) A legutóbbi a macskám keze (karma) által lelte halálát. A ronda palackzöld esőkabátot, tavaly nyáron a nagy sietségben piros szigetelőszalaggal restauráltam. Kritikán aluli kinézetű lett, de vízálló, ám a múlt homályába vesző költözés óta még mindig nem került elő, és élek a gyanúperrel, hogy valamelyik csomagoló családtagom kidobta.

Ha esőkabátot akarnál venni, hol kezdenéd?

Én az alábbi helyeket jártam be: sportboltok, szabadidőboltok, divatáru-üzletek, cipőboltok, táskaboltok, munkavédelmi üzletek, százforintos boltok, bármelyik bolt, amelyikben láttam esernyőt, és mindenféle távol-keleti üzletek. Nem mondhatnám, hogy totális kudarcra voltam kárhoztatva: volt, ahol javában ötjegyű összegekért volt hangjegyekkel, vagy skót kockás motívumokkal díszített, karcsúsított és mellvarrással ellátott darab. Volt, ahol ennek a kétszereséért volt áramvonalas és szél ellen kiképzett NASA-anyagokból gyártott típus. Olyan is volt, ahol egész testet beburkoló overallt tudtak volna adni. Vagy gyerekméretet, 146-osig. Vagy XXL és XXXL méretekben, amibe rajtam kívül még a családom is befér. És olyat is láttam, ami egyetlen fekete, szemeteszsák-nejlonból készült lebernyeg, aminek se ujja, se gombolása, se kapucnija.

Az egyetlen, amire mindenütt szánakozva tárták szét a karjukat, az a “hagyományos, mezei PVC esőkabát” volt. Mondván, olyasmi nincs.

Ma mégis szereztem, igaz, nem olcsón, de még háromjegyű tartományban. Ronda, kék színű. Sárgát akartam, vagy élénk rózsaszínt, ilyesmi ronda színekben gondolkoztam, de nem voltam abban a helyzetben, hogy válogassak. (A lelőhely egyébként a Móricz Zsigmond körtéren a kis kínai.)

Most nem is tudom, miben bízom. Mindenesetre elviszem magammal, hátha távol tartja az esőt. Az a nyilvánvaló hátulütője megvan viszont, hogy minden iszonyatosan büdös lesz a hátizsákomban.