Sokéves hagyomány, hogy az évnek ebben a szakában kitöltöm a központi középiskolai számtanfelvételi feladatsorokat. Nem mondom, hogy hihetetlenül komoly gondokat szokott okozni, bár többnyire akad olyan feladat, amin azért el kell gondolkodnom, főleg, hogy geometriából borzalmasan sokat felejtettem, és sokszor olyasminek is beugrom, vagy legalábbis majdnem beugrom, aminek “fénykoromban” (értsd, általános iskola, felső tagozat) soha.

Az idei gyászos fejlemény az, hogy a rendes feladatsorban két pontot veszítettem az ötvenből, a tehetséggondozósban pedig hármat. A rendesben megint volt egy pocsékul megszövegezett feladat, amit nagyon sokszor el kellett olvasnom, és utána is csak tippelni tudtam, hogy mi a teendő. Továbbá nem sikerült törtet törttel szoroznom (elveszítettem út közben valahol egy kettest a számlálómból.) A tehetséggondozósnál meg abba a szokásos hibába estem bele, hogy nem olvastam el, mi a feladat, és végig se gondoltam igazán, és kiszámoltam valami egészen mást, azt is rosszul.

Ez már magában is némiképp aggasztó (bár soha, ismétlem, soha nem sikerült hibátlanul kitöltenem egyet se, ami nem tesz jót az önértékelésemnek), de még rosszabb az, hogy bizony alig-alig fértem bele a 45 perces időkeretbe, és ahol szöveges indoklást kellett volna írni, azt nem írtam le.

Ezek után úgy találtam, hogy a legjobb lenne, ha kicsit kényeztetném még magam a nyolcosztályos feladatsorral (amit a negyedikeseknek kell kitölteniük), gondoltam, az már igazán nem fog ki rajtam. Nem is kellett hozzá 45 perc, csak 18, elégedett voltam magammal.

És nem elveszítettem ott is egy pontot?

Tudtátok, hogy egy 3×3×3-as kockának a közepén is van egy kockája, amiből semmi sem látszik ki? Na, hát én is tudom, csak elfeledkeztem róla. Biztos azért, mert a Rubik kockámon soha nem találkozom vele.

Marha.