Miután hellyel-közzel megtanultam kirakni a Rubik-kockámat (hosszú történet, de memorizáltam egy buta algoritmust, ami nem veszi figyelembe a kiindulási állapotot), és már remekül el tudok gondolkozni a világ különböző dolgairól tekergetés közben (bár a csuklóm nincs oda a fejleményektől), gondoltam, hogy ideje bedobni valami nehezítést a játékba.

Azóta azt játszom, hogy zenei kísérettel, ritmusra kell kirakni a kockát. Amikor jól ismerem az adott zenét, és az nem túl gyors, néha akár két ütemnyi sikerélményem is adódik.

De egyébként marha nehéz.