Időnként töröm a fejem az embereken, hogy mégis, vajon mit gondolnak? (Gondolkodnak-e egyáltalán.) A helyzet az, hogy nagy rendszerességgel hordok felemás zoknit. Úgy is kifejezhetnénk a helyzetet, hogy amikor két zokni is van rajtam, az nagyon valószínű, hogy különböznek egymástól (kivéve a nagyon vastag sízoknit, amit itthon hordok télen, amikor hideg van).
Időről időre olyan emberek, akik hetek, hónapok, vagy akár évek óta ismernek, együtt dolgoznak velem, vagy ilyesmi, egyszer csak nagy megdöbbenéssel konstatálják, hogy “tudtad, hogy különböző zokni van rajtad?”
Na most, nagyon szeretném tudni, hogy mikor meglát valaki egy zöld és egy narancssárga zokniban, megfordul-e a fejében, hogy ez véletlen. Úgy értem, tud valaki olyan lúzer lenni, hogy felvesz egy zöld és egy narancssárga zoknit, abban a hitben, hogy azok egyformák? Vagy ez csak arról szól, hogy az Észlelő olyan kiváló megfigyelő, hogy két év ismeretség után (amelynek minden egyes napján papucsban látott) egyszer csak feltűnt neki ez a jelenség, és fontosnak érzi közölni? Vagy azt hiszi, hogy tényleg ilyen lúzer vagyok, és mindenképp fel kell hívnia rá a figyelmemet? “Ó szegénykém, ennyire mellényúlt reggel, mikor zoknit húzott, és talán nem is tud róla, legjobb lesz, ha figyelmeztetem, hogy az egyik lábán zöld, a másikon meg narancssárga zokni van, aztán majd kínlódhat műszak végéig, hogy hova dugja el a defektes lábát!”
Kicsit olyan, mint mikor a világ legbanálisabb, leg-magától-értetődőbb dolgát állapítja meg valaki, amit amúgy is mindenki lát. Mondjuk azt, hogy “jön a busz”, aminek a megállóban tartózkodó valamennyi ember amúgy is a tudatában van.
Mindenesetre a fentebb említett kérdésre a válaszom az, hogy “Igen, észleltem. Nem szoktam egyformát hordani.”
Azt hinné az ember (jó, az én-ember), hogy ez teljesen normális, érthető válasz. De nem.
“Hogyhogy?”
Most magyarázzam el? Mit magyarázzak el rajta? Nincs mögötte semmi ideológia. Egyszerűen lusta vagyok zoknit párosítani, továbbá pazarlásnak érzem csak azért kidobni egy fél párat, mert a másik fele elveszett, kilyukadt, tönkrement. Miért kellene, csak azért, mert mindkét lábam az enyém, egyforma zoknit húzni rájuk? Cipőből persze, mert a kényelem azt diktálja. De zokniból? Csak azért, mert párosával veszem? Nem tudom, ki hogy van vele, én például bugyit is hol hármas, hol ötös csomagban veszek, de nem szoktam egyszerre egynél többet hordani belőle.
Kényelmesebb megoldás szín szerint a fiók egyik végébe dobni a fehér zoknikat, a másik végébe a feketéket, a köztes részeken meg kialakítani piros, kék, rózsaszín, narancssárga, zöld és persze főleg csíkos szekciókat.
De ezt hiába is mondanám el bárkinek, aki csak megkérdezi. Fölösleges energiabefektetés. Ugyanaz történik, mint bármikor, mikor ostobaságot kérdeznek, és megpróbálok válaszolni rá; azt hiszik, hogy viccelek, és szétröhögik a fejüket.
Pedig van olyan, amikor nem viccelek. De lehet, hogy a zokni-kérdés mögé mégis építek ideológiát. Például, szociológiai kísérletként megfigyelem azokat az embereket, akik nem képesek elmenni kommentár nélkül a jelenség mellett.
Vagy valami.