Meg van írva bárhogyan is a Nagy Könyvben, hogy hogyan kell agyonvágni egy napot? Ha nincs, akkor ajánlanám szócikknek a mai napomat.

Tévé (kritikán aluli műsorok), kaja (amit csak találtam a hűtőben és a konyhaszekrényben), olvasás (Pszichológiai rendellenességek a gyermekkorban), és több egységnyi alvás elszórva.

Érdemeim közé sorolom, hogy felöltöztem, és nem zártam ki a lehetőségét, hogy elmenjek itthonról, bár végül nem mentem el. Továbbá… de az igazából nem is érdekes.

Ami még említésre méltó, az az újonnan jött elhivatottságom a ScriptFrenzy felé (április), és bár fogalmam sincs róla, hogy hogyan kell rádiójátékot / filmforgatókönyvet (vagy, ha már itt tartunk, drámát, tévésorozatot, képregényt) írni, ez egyáltalán nem hiszem, hogy gátolna abban, hogy megpróbáljam.

Tartottam tőle, hogy nem lesznek ötleteim, de vannak, jönnek. Egyelőre két film (az egyik adaptált, a másik nem, de az lehet, hogy inkább sorozatnak – vagy minisorozatnak? – való) és egy harmadik, szintén adaptálni való, amibe mégsem merek belekezdeni, de a fejemben elraktároztam, és két hangjáték (mindkettő adaptáció) van a fejemben, és még nem nagyon tudtam választani közülük. És persze még adódhatnak újabbak és jobbak is.

A ScriptFrenzy alapvető hátránnyal indul a NaNoWriMo ellenében, ugyanis regényt már láttam életemben :) és már volt valami homályos elképzelésem róla, hogy hogy néz ki egy. (Igen, láttam már filmet is életemben, de forgatókönyvet nagyjából és egészében legfeljebb ötöt, túlnyomórészt kedvenc filmjeimét, hangjátékot meg nagyjából ha ugyanennyit hallottam összesen (de abból az egyiket biztos, hogy többszáz alkalommal). Akárhogy is, ez nem szabad, hogy visszatartson, legfeljebb beleesek ugyanazokba a hibákba, amikbe a műfaj(ok) úttörői is beleestek, és csak úgy, mint ők, én is tanulok a saját butaságomból (vagy nem). :)

Na további jó mulatást kedveseim. Én megyek aludni, mert holnapra már terveim is vannak, úgy tevékenységileg.