A nyúlfarknyi szabadságom feléhez érkeztem, és nem tudom hogyan megítélni az eddigi eseményeket. Első nap lustálkodtam, ez rendben van. Tegnap dolgokat intéztem, ma meg emberekkel találkoztam. Holnapra művelődés van betervezve, vasárnapra rokonok, hétfőre pedig határozott itthonról el nem mozdulás.
Egyelőre olvasok, gondolkozom, és listákat készítek.
Aztán, majd csak lesz valami.
Reggel első dolgom volt, mikor kinyitottam a szemem, és észleltem, hogy furcsák a fények, hogy kinéztem az ablakon. Tiltakozólag megráztam a fejem, és azt mondtam a macskámnak, hogy “Na ne!”
Aztán megnéztem a földszinten a falinaptárat, a hűtő tetején a spirálos naptárat, aztán az íróasztalomon a kártyanaptárat. Nagyon alaposan.
Aztán újra kinéztem – hitetlenkedve – az ablakon.
Aztán újra a naptárakat. Aztán odavittem a naptárat – az összeset, amit csak találtam a lakásban – az ablakhoz, és jól megmutogattam az időjárásnak, hátha észhez tér.
Ennek már másfél órája, és eddig…
Meg van írva bárhogyan is a Nagy Könyvben, hogy hogyan kell agyonvágni egy napot? Ha nincs, akkor ajánlanám szócikknek a mai napomat.
Tévé (kritikán aluli műsorok), kaja (amit csak találtam a hűtőben és a konyhaszekrényben), olvasás (Pszichológiai rendellenességek a gyermekkorban), és több egységnyi alvás elszórva.
Érdemeim közé sorolom, hogy felöltöztem, és nem zártam ki a lehetőségét, hogy elmenjek itthonról, bár végül nem mentem el. Továbbá… de az igazából nem is érdekes.
Ami még említésre méltó, az az újonnan jött elhivatottságom a ScriptFrenzy felé (április), és bár fogalmam sincs róla, hogy hogyan kell rádiójátékot / filmforgatókönyvet (vagy, ha már itt tartunk, drámát, tévésorozatot, képregényt) írni, ez egyáltalán nem hiszem, hogy gátolna abban, hogy megpróbáljam.
Tartottam tőle, hogy nem lesznek ötleteim, de vannak, jönnek. Egyelőre két film (az egyik adaptált, a másik nem, de az lehet, hogy inkább sorozatnak – vagy minisorozatnak? – való) és egy harmadik, szintén adaptálni való, amibe mégsem merek belekezdeni, de a fejemben elraktároztam, és két hangjáték (mindkettő adaptáció) van a fejemben, és még nem nagyon tudtam választani közülük. És persze még adódhatnak újabbak és jobbak is.
A ScriptFrenzy alapvető hátránnyal indul a NaNoWriMo ellenében, ugyanis regényt már láttam életemben :) és már volt valami homályos elképzelésem róla, hogy hogy néz ki egy. (Igen, láttam már filmet is életemben, de forgatókönyvet nagyjából és egészében legfeljebb ötöt, túlnyomórészt kedvenc filmjeimét, hangjátékot meg nagyjából ha ugyanennyit hallottam összesen (de abból az egyiket biztos, hogy többszáz alkalommal). Akárhogy is, ez nem szabad, hogy visszatartson, legfeljebb beleesek ugyanazokba a hibákba, amikbe a műfaj(ok) úttörői is beleestek, és csak úgy, mint ők, én is tanulok a saját butaságomból (vagy nem). :)
Na további jó mulatást kedveseim. Én megyek aludni, mert holnapra már terveim is vannak, úgy tevékenységileg.
Úgy vártam már ezt a szabadságot, mintha minimum egy hónapra mennék el. Az egész nem tart majd tovább bruttó hat napnál, és az is nagyon-nagyon hamar el fog telni, ebben sajnos biztos vagyok. De mégis.
November eleje óta nem volt pihenőidőm, mert nem, az, hogy kéthetente van egy szabad hétvégém, nem számítható be pihenőidőnek. Ellenben azáltal, hogy talán tarthatatlan elvárásokat támasztok ennek az egy hétnek, ebből sem lesz majd az.
Szép időben nem is reménykedem, de azt hiszem, nem is ez feltétlen a cél. Még mindig ugyanazzal küszködöm, a fejemben és a lelkemben uralkodó káosszal, meg a rend-teremtési kísérleteimmel. Meglátjuk, mire megyek vele. Most viszont – hullafáradt vagyok – alszom.
A macskámnak nagyon jól áll ez a hó, ami esett a minap. Nem mondom, hogy én is örülök neki, sőt, szerintem a macska se örül, de igen jól mutat a narancssárga macska a fehér hóban.
Döglök itthon, és nem csinálok semmit. Még van egy napom odabenn, aztán kemény három nap szabadság következik. Szívem szerint azt mondanám, hogy gondolkozom, elmélkedek, és a helyükre teszem a dolgokat a fejemben, de ez sajnos egyáltalán nem igaz (bár igaz, hogy talán ezt kellene tennem).
Ehhez képest inkább egy listán gondolkozom. A lista olyan tevékenységeket sorol fel, amelyeket akkor eszközölnék, ha volna rá időm, és ha nem volnának másirányú kötelezettségeim. Időről időre egyet így is, hogy az előfeltételek nem állnak fenn, megvalósítok közülük, és olyankor olyan, mintha minden jó lenne.
A baj csak az, hogy csak ideig-óráig tudom becsapni magam.