Letesznek eléd egy várat. Mondjuk építőkockából. Mondjuk egy összeillő készlet építőkockából, amiket eredendően ehhez az egyféle várhoz gyártottak, minden porcikája formára van csiszolva, és gyönyörűen mutat együtt. Majdhogynem sorsszerűen.

Minden darabkáját megnézheted, megfogdoshatod, megforgathatod, meg is kóstolhatod, ha nincs jobb dolgod, szétszedheted darabjaira, ha úgy tetszik. Hozott anyag.

Aztán kapsz egy doboz legót, és azt az utasítást, hogy építsd meg belőle ugyanezt. De hasonlítson ám, megszólalásig!

Ne lássék rajta, hogy ez műanyag, amaz meg kő, hogy ezek össze-vissza színűek, azok harmonikusak, ezek kis kerek dudorokkal illeszkednek egymáshoz, míg azokat a teremtés is egymásnak rendelte. Ha sikerül találnod öt legót, ami egymás mellett nagyon hasonlít arra, amilyen két szomszédos építőkocka, még örülnöd is szabad három másodpercet, de ajánlom, hogy ne szálljon a fejedbe!

Na, hát ezt csinálja a műfordító minden nap, hivatásszerűen.