Minden évben a Könyvhét szombatja az első igazán nyárias nap, amikor szoknyát szoktam venni, és szandált. Ilyenkor szoktam könyvekre szert tenni, dedikáltatni, emberekkel találkozni, és beállni egy pultba vendégmunkásnak.

Arra mindenképpen jó volt, hogy ma se kelljen túl sokat gondolkoznom egészen addig, amíg el nem indultam haza, attól kezdve pedig magával ragadott a Csodaidők, és nem tervezek lefeküdni addig, amíg el nem érkezem arra a nyugodt és elégedett, megbékélt végpontra, ahova hiszem, és tudom, hogy el kell érkeznünk együtt, Judynak, Yaannak, Giinnek és nekem.