Ebben a melegben még gondolkozni sem bírok.

Nemhogy írni. Főleg, hogy még a csuklóm is bedagad ilyenkor. Se egeret fogni, se billentyűt püfölni nem megy valami könnyen.

Arról meg jobb nem is beszélni, hogy hogyan lehet ilyenkor téli, zimankós, hóeséses, fogvacogós könyvön dolgozni.

Meleg, meleg, meleg, meleg, meleg. Még a bokámon is izzadság csorog. Meglehetősen bizarr.

Háromnegyed tíz van, és most kezdett csak odakinnről pár fokkal hűvösebb levegő bejönni, mint amilyen idebenn van. Ki is nyitottam az ablakot ütközésig, és várom, hogy jó legyen. Meg rásegítek a ventilátorral.

Az a baj, hogy az elviselhető hőmérsékletű órák száma meglehetősen alacsony egy nap, és mind az alvásra, mind az érdemi munkára csak ez a kevés alkalmas.