Kísértés

Lesz Grazban korcsolyaverseny. Első sorban felnőtt, de lesz junior és novice korosztályos verseny is. És lesz a végén gála. (Reflektorok, pocsék popzene és közepesen látványos korcsolyázás.)

És Graz nincs is olyan messze. És kapható akciós vonatjegy. Annyira nem olcsó, mint Pozsonyba a busz, de nem vészesen drága. És a jégcsarnok nincs is annyira messze a vasútállomástól, illetve az elég olcsó szállástól.

33 induló van a lányoknál, és mindegyikük fut kűrt! Fleur Maxwell, Annette Dytrt, a magyar junior lányok, Chelsea és Fanni, Sarah Hecken, aki addigra csak felépül a sérüléséből és Lena Marocco, akiről még csak ódákat hallottam zengeni, és Isabelle Pieman, akinek olyan hosszú lába van, hogy nem is tudom, hogy tud ugrani egyáltalán.

A fiúknál ott van Kim Lucine az Ének az esőben kűrjével, amit megnézhetnék a bírók oldaláról is, nem úgy, mint Pozsonyban. És ott lesz az új szerelmem, Justus Strid. És Manuel Koll, aki nem tudom, tud-e többet, mint amennyit korcsolyázni szokott, de mindig olyan csalódottan jön le a jégről, hogy szívem szerint még a sonkás zsömlémet is felajánlanám neki. És Anton Kovalevski, és a német fiúk, és a juniorban kiemelkedő Jorik Henrdickx és Alexander Majorov, és a tavaly Oberstdorfban (és az Olimpián) látott észak-koreai fiú, Song-Chol Ri, és Tigran is ott debütál az új programjaival, meg akár a négyfordulatosaival is.

Jégtáncban a grúzok, ahol a lány japán-amerikai, a tüneményes magyar kettős Dóra és Balázs, a Pozsonyban már látott Nagy Zsuzsa és Fejes Máté, és a csehek, és az izraeliek, ahol a lánynak répavörös haja van, és rózsaszín ruhát visel. Még a párosoknál is vannak olyanok, akikre kíváncsi vagyok, pedig a párosoktól alapesetben kiráz a hideg, mert az életveszélyes még nézni is. És akkor még nem is beszéltem az közel 100 egyéniző kicsiről(juniorok és novice-ok) és több tucatnyi jégtáncosról és párosról, no meg a közel 130 egészen pici babáról (a 7-10 év körüliekről).

De, mert persze, hogy jön a de:

  1. Novemberben lesz, amikor NaNoWriMo van, és csapatkapitánykodnom kell.
  2. Beleesik egy péntek, amikor iskolába járok, és nem azért jelentkeztem, hogy kihagyjak belőle, amennyiben élek és mozgok.
  3. Nagyon fogytán van a pénzem, és talán inkább állást kéne találnom, mint külföldre utazgatni.
  4. Ha viszont találnék addig állást, akkor meg nem tudok elmenni csütörtöktől vasárnapig vagy akár hétfőig.
  5. És lehet, hogy az osztrákok ezt a versenyt is közvetítik majd a webtévéjükön, és akkor talán nem is szabad videózni, és a jegyzeteimnek se látni sok hasznát, szóval akár tök rosszul is érezhetem magam közben.

Persze ezt az utolsót magam se hiszem komolyan. De akkor is. Tök jó lenne elmenni, még akkor is, ha valószínűleg a fele versenyző visszalép, és egyébként is, nem megyek az EB-re, és az országos bajnokságon kívül talán semmit se látok már az idén. Nyah-nyah-nyah.

4 és fél órás terv

Az eljövendő órákba az alábbi tevékenységeket kellene belezsúfolnom: elmenni boltba, hozni macskaeledelt, hazajönni megetetni a macskát, elmenni piacra, hozni padlizsánkrémet, kenyeret, kandírozott ananászt és más édességeket, vagy oda vagy visszafelé bemenni a postára, otthagyni egy csomó pénzt és feladni egy képeslapot, hazajönni, lecuccolni, elmenni három különböző könyvesboltba a város különféle pontjain, ott is elszórni egy csomó pénzt, illetve az egyik helyen otthagyni ajándéktárgyakat, aztán bemenni az IKEÁba, venni nagy terjedelmű, de kis súlyú tárgyakat (kisasztal már van), és a megjelölt időintervallum végpontján találkozni Z.-vel.

Simán megoldható, csöppet sem ambiciózus terv. Még szerencse, hogy legalább jó az idő, és nem szürkén szakadó esőben kell nekiindulnom, amit valószínűleg nem tennék meg amúgy sem.

Valaki mondja meg

Közel egy hónapja nem sütöttem semmit. Nem tudom, pontosan mióta, mert nem szoktam feljegyezni. Akárhogy is, tök régen nem.

A szobámban sem takarítottam már egy ideje – talán éppen olyan régen -, és elkezdtek felgyűlni a porcicusok.

Ma felsöpörtem, kiporszívóztam, és egy adag muffin várja jobb sorsát a sütőben.

A kérdés az, hogy ilyenkor éppen próbálok-e visszarázódni a normális kerékvágásba, vagy pótcselekvéseket végzek, hogy ne kelljen munkát keresnem?

(Találni szeretnék ugyanis, nem keresni. Ami elég hülye dolog, mert nem így megy. Csak valami blokkolja nálam a motivációs levél megírásának képességét. Azt tudom, hogy minek kellene benne lennie, és azt is, hogy milyen hatást kellene kiváltania. Csak azt nem tudom, hogyan írjak olyat, ami ezeket a dolgokat tudja. Talán egyik este, mikor nagyon fáradt leszek, leírok mindent, ami csak eszembe jut, aztán nappal összeszedem belőle a használható részeket. Mégis könnyebb egy meglevő szöveget gondozni, mint a semmilyen fölött görcsölni.)