Amikor legutóbb leültem blogot írni éppen csak befelé sétáltunk a télbe. Most, remélhetőleg már inkább kilábalunk.

Amikor legutóbb csokidarabos sütit sütöttem, október volt, és négyen kuktálkodtak és sürgölődtek körülöttem. Sokkal jobb volt akkor a hangulat, még ha kicsit akadályoztuk is egymást. De most sincs rossz kedvem.

Amikor legutóbb egyedül voltam itthon este, akkor azt hiszem nyár volt, meleg, és a kövön ültem a padlón a kutyával az ölemben. Idén biztosan nem volt még ilyen. A betörés óta nem voltam még egyedül a lakásban. És most azért nincs is olyan meleg.

Amikor legutóbb úgy gondoltam, hogy írnom kell, mindenféle témáim voltak. A kulcsszavak egy része még most is fel van jegyzetelve mindenféle helyekre. Most inkább mégsem foglalkozom velük.

Amikor legutóbb nekikezdtem egy regényfordításnak, éppen frissiben hagytam ott az előző munkahelyemet. Most a napokban készül lejárni a próbaidőm az új munkahelyemen.

A dolgok állandó változásban vannak. Csak ha nagyon közelről figyeljem őket, akkor elveszek a részletek között és nem ismerem fel őket. Szükségem volt egy kis időre, amíg eltávolodtam a blogomtól, a világ megértésének és megmagyarázásának kényszerétől. Időt és távolságot tartottam magamtól. Hagytam egy kis teret magamnak.

De most újra itt vagyok. Gondoltam, szólok.