Nagyon sürgősen indulnom kellene. Már csak azért is, mert kora délelőtt megy a gépem, és legalább másfél órával korábban ott kell lennem a reptéren, ahova egyébként másfél óra alatt ér ki a busz, ami a szállásomtól mintegy fél órára indul… szóval meglehetősen fázom a gondolattól, hogyha utánaszámolok, hogy hány órányi unatkozásnak nézek hamarosan elébe.

Persze, utazni jó, és tulajdonképpen most már mennék is haza. Nem úgy értem, hogy nem bírnék még maradni, hogy nem lennék el még egy hétig vagy kettőig, hanem inkább úgy, hogy mivel tudom, hogy reggel mennem kell, egészen jól beletörődtem. Csak…

Persze vettem egy csomó könyvet meg lemezt, úgyhogy nem kell unatkoznom.

És még pont annyi pénzem is maradt, hogy egy szendvicset meg egy teát tudjak majd venni valahol út közben.

Kellemesen eseménydús utolsó napom volt egyébként, csak valahogy nem szeretek arra gondolni, hogy ez volt az utolsó. Felvázolhatnám éppen nagy vonalakban, de nem teszem: egyrészt pár percen belül hat óra, és nekem negyed hétkor el kell indulnom, és még nem jelentkeztem ki, másrészt olyan intenzitással köszönt vissza régi barátom, az utazás előtti rosszullét, hogy nem is nagyon menne.

Ha a reptéren nagyon unatkozom, hát majd írok. És ha minden terv szerint megy, ma éjjel már a saját ágyamban alszom, lehetőség szerint a macskámmal. Jók legyetek!