Az utazás előtti idegbaj

1. fokozat: Igazából nem is akarok elmenni, tudom, hogy milyen sok pénzt költöttem rá, és még ruhákat is vásároltam, de azokat persze itthon is lehet hordani, és hogy akár jól is érezhetném magam, de a legjobb mégiscsak maradni volna. Minek menjek el idegen helyre idegen emberek közé, amikor itthon mégiscsak sokkal jobb? Egyébként is, olyan bonyolult az egész, külföldiül beszélnek, bonyolult a közlekedésük, és még az időjárás is szar lesz.

2. fokozat: Amúgy is vannak nagyon jó lemezeim. És koncertek is DVD-n. És kit érdekel, hogy három éve Eisenstadt elmaradt? Vagy hogy nem jutottam el Rómába hét éve a hülye érettségi időzítése miatt? Vagy hogy Münchenből nem emlékszem semmire, annyira túlfeszített voltam? Vagy hogy mikor Budapesten volt, nem értem rá koncertre menni, mert elmélyülten túrtam a homokot az óvodában? Vagy hogy maholnap hetvenéves, és ki tudja, mikor vonul nyugdíjba? Vagy hogy ez állítólag egy baromi jó turné, és hogy nagyon jól érzi magát rajta? Vagy hogy évek óta erre vágyom? Inkább nyerek a lottón, és akkor meghívom magamhoz.

3. fokozat: Jó, talán elmegyek. Csomagolni kéne. De mit és mibe? Vigyem a hátizsákomat? Vigyek bőröndöt? Ha hideg lesz, sok ruha kell, bőröndöt kéne vinni, de utálok bőröndöt vinni. Dehogy megyek, hülyeség az egész.

4. fokozat: Oké, hátizsák becsomagolva, kaja becsomagolva, útlevél, vonatjegyek, koncertjegy, szállásfoglalás, útikönyvek, térképek, gukker, fényképezőgép a kistáskában. Mit felejtettem ki? Valamit tutibiztos, hogy kifelejtettem, valami nagyon-nagyon-nagyon fontosat.

5. fokozat: Vigyek laptopot? Jó, persze, hogy viszek laptopot. Különben hogy izgulnám magam halálra, hogy ellopják a vonaton, a szálláson, a csomagmegőrzőben? Persze, hogy viszem. Mi a francért is viszem? Dehogy viszem. Na jó, most a kistáskába vagy a nagytáskába tegyem?

6. fokozat: És mit vigyek olvasni?

7. fokozat: Mi lesz a macskámmal, ha elmegyek? Nem megyek. Vissza az egész.

8. fokozat: És ha jó lesz?

9. fokozat: Intenzív hányinger és frász az időjárástól, utastársaktól, időjárástól, kalauztól, időjárástól, kajától, időjárástól, Berlintől, időjárástól, metrótól, időjárástól, elmaradástól, időjárástól, vonattól, időjárástól, Drezdától, na meg az időjárástól.

10. fokozat: Indulni kéne. Megyek.

Nagy hármas

Hosszas értékelés után arra jutottam, hogy a cselekedeteim három  legfőbb mozgatórugója három nem különösebben pozitív személyiségjegy.

Ez a három, minden különösebb sorrendiség nélkül a gyávaság, a lustaság és az irigység.

Néha azt gondolom, hogy egyáltalán nem vagyok ezzel egyedül, hogy nagyon sok másik ember is ennek a hármasnak a csapdájában él(degél).

Aztán azt szoktam gondolni, hogy teljesen mindegy, hogy mások hogyan és miként éldegélnek, mert az nem is az én dolgom, nem is az én gondom, és nem is az én hatásköröm. Nem engem zavar, és nem nekem kell helyrehoznom sem.

De azért egy kicsit azt is gondolom, hogy talán számít valamit, hogy felismertem alantas motivációimat, és hogy próbálok harcolni ellenük.

Na nem valami nagy intenzitással, de mégis.

Idill

A kiscica a szobájában alszik.

A nagycica a szobájában randalírozik.

A kutya a nappaliban a kanapéján fetrengve ugat.

Én a szobámban püfölöm a klaviatúrát.

Egészen addig nincs is ezzel gond, amíg haza nem ér az anyukám, akkor ugyanis valakinek osztozkodnia kell. Vagy még mindig kimehet a kertbe, bár ott meg a paradicsomok vannak.