Ébredés után mindig van egy rövidke időszak, amikor még nem jutott minden az eszembe.

Ilyenkor még félig ott tartok, amit álmodtam, próbálom lefejteni az álmodott marhaságok emlékét a megélt marhaságokról, próbálom felmérni az időjárást odakinn, végigfuttatom a testem valamennyi porcikáján az ellenőrzést, hogy tudjam, ma éppen mi fáj.

Bamba kis időszak ez, amikor még nem utálok semmit, még magamat sem, mert még nem ébredtek fel azok a részek bennem, amik ezért, meg a rosszkedvért meg az összes többiért felelősek.

Néha az is eszembe jut, hogy talán lehetnék ilyen, érezhetném így magam állandóan is.

Ma jó közelítéssel három percig tartott, amíg újra rászakadtam saját magamra. Hellóka. Üdv újra itt, én, te nyomorult.