Van itt valami, amit feltétlenül és sürgősen, még a mai napon meg kell, hogy tárgyaljak a nagyérdeművel. Némiképp talán magától értetődő, némiképp viszont talán nem kevéssé ostobának vagy egyenesen elvakultnak tűnő koncepcióról van szó. Meg persze más dolgokról is.

Például egy hölgyről.

És egy könyvről is.

Egy könyvről, amit ez a bizonyos hölgy írt.

Egy könyvről, ami holnap fog megjelenni, és amire, ha a szállítmányozóvállalatok is úgy gondolják, már jövő hét elején, ha nem úgy gondolják, akkor az azután következő hét elején én is rátehetem a mancsomat.

Egy könyvről, amit ha megkaparintok, minden mást félre fogok dobni, lett légyen az bármennyire is érdekes, fontos, releváns vagy sürgős.

Hogy mi az a bizonyos könyv? Ugyan kérem, ne legyünk értetlenek. Természetesen az alábbi.

És a helyzet vele a következő: nem tudom pontosan, hogy miről fog szólni. Nem ismerem a csavarjait, nem ismerem a szereplőit, nem ismerem a történet kimenetelét. Nem tudok mást, mint azt, hogy ez a bizonyos hölgy már több alkalommal írt olyasmit, ami lenyűgözött – és nem is kicsit. Ez a hölgy és az ő munkássága hatalmas befolyással volt az életem eddigi alakulására is, ismeretségeket, tudást, kalandokat és számtalan mást köszönhetek neki.

Ezért viseltetek iránta és az új könyve iránt is feltétlen bizalommal. Ezért rendeltem meg már hónapokkal ezelőtt, ezért jegyeztem fel a naptáramba a megjelenés napját, és rajzoltam körbe olyan rózsaszín szívecskékkel, mint Hermione Lockhart óráit. Teljesen mindegy, hogy végeredményben milyen lesz ez a regény, mert már most is szeretem, és olvasás után is szeretni fogom – minőségétől függetlenül.

Természetesen remélem, hogy jó. De ha nem jó, akkor sem történt semmi baj, az is benne van a pakliban. A szeretés ténye nem minden esetben és szükségképpen függvénye a tetszésnek. A szeretet csupán döntés, a rajongás és a lojalitás okozta bizalom közvetlen folyománya.

És ezt nagyon fontos volt még ma tisztáznom, még mielőtt holnap mindenki erről és más kapcsolódó dolgokról kezdene beszélni. Mert holnaptól, azt gondolom, hogy egymást fogják érni a cikkek és blogbejegyzések, amelyek nem győzik majd darabokra cincálni ez a szegény regényt, amelyek majd össze-vissza hasonlítgatják a Harry Potterrel, amelyekben hemzsegnek majd a rosszízű megjegyzések, amik egy része arra vonatkozik, hogy Rowling végre felnőtt a varázslógyerekekkel együtt, a másik pedig arra, hogy pont ellenkezőleg, nem sikerült felnőnie. És mindez számomra nem számít.

Csak az számít, hogy holnap megjelenik egy könyv, amiről a semminél alig tudok többet, és amit már most teljes szívemből szeretek.