Van az a hülye helyzet, amikor felébredsz még mielőtt elsülne az ébresztőórád, de látod a fényekből, hogy már nincs sok idő hátra, és végül úgy döntesz, hogy akár föl is kelhetsz. Kicsoszogsz a konyhába, felteszed a teavizet, aztán visszamászol a szobádba felöltözni, vagy valami hasonló egyszerű, hétköznapi tevékenységet űzni.
És akkor áll meg benned az ütő, amikor az ébresztő és a teáskanna ugyanazt a pillanatot választja arra, hogy elkezdjen ordítani.
A helyzet átélését nehezÃti, hogy én akkor is becsukom a szemem, ha látom az órán, hogy három perc múlva megszólal :P :)
Viccen kÃvül: elég érdekes, hogy Ãgy kiszámolták az idÅ‘t. Lehet, hogy összejátszanak :)
Tudod, azt felkelés nélkül nem is látom, hogy mennyi idő van még. (Úgy helyezem el a telefont, hogy ne tudjam felébredés nélkül lecsapni, még az ágyból is ki kell kelni hozzá.) De ez most egyébként sok volt, nem három perc, inkább olyan 10-12.
Nekem közvetlenül a fejem mellett van a telefon, a fal és a párna közt, és úgy állÃtom be, hogy legyen alkalmam kétszer szundit nyomni. Utána tudok felkelni. Elég szörnyű dolog ez. (10-12 percre akár le is dÅ‘lök :D)
Fejed mellett, a párna mellett? Az öngyilkosság! Te nem szoktad álmodban, felébredés nélkül automatikusan lenyomni a nem-szundi-hanem-hagyjál-békén-de-örökre gombot? :)
Ãgy alakult ki nálam a szoba túlsó végén elhelyezett telefon, amihez nemcsak az ágyból kell kikelni, hanem még lépni is kell kettÅ‘t-hármat, és akkor talán tényleg felébredek. :)
Csak egyszer-kétszer fordul elÅ‘, hogy rossz gombot nyomok le, és eddig ebbÅ‘l csak egyszer lett komoly baj. Ha nem a fejem mellett lenne a telefon, szerintem meg sem hallanám, hogy szól, annyira mélyen alszom. Még Ãgy is sokszor kell a párom is hozzá, hogy felkeljek: megmondom neki, mikor kell felébrednem, és akkor felkelt, vagy ha már nincs itthon, felhÃv. Nagyon komoly küzdelem nekem az ébredés minden reggel :( :)