Sok érdekes derült ki az elmúlt napokban. Például, hogy bár a lelkem alapvetően angol (mielőtt megittam volna a teámat, nem kezdődhet el a nap), néha egész délutánokra hajlandó vagyok spanyol-lelkű lenni. Vagy hogy… most nem is tudom. De érdekes dolgok történtek, csak nehezemre esik rendet teremteni a benyomások között, vagy egyáltalán, bármit is felidézni.

Eleinte csalódott voltam, hogy ennyi az egész, ez volna minden? Ez lenne egy nagy Európa-bajnokság? Hiszen pont olyan, mint bármelyik verseny, mennek, futnak, esnek, kelnek, örülnek, szomorkodnak – mindet láttam már eleget. Aztán rájöttem, hogy milyen jó nekem, hogy tudok úgy élvezni egy B versenyt is, mint egy EB-t.

Aztán mi még? Justus és Kalle. A többszörösen összetört szívem. A lelkem állva tapsoló kanadai szegmense. A mindenféle érdekes népek, akikkel összehozott a sorsom a jégcsarnokban és a szálláson is.

Tőmondatok. Adott esetben akár állítmány nélkül is. Kaland kaland hátán.

Jut eszembe, majd ha hazaérek, rendet teszek a Bakancslista környékén is.