Túlcsordul a listám, pedig egyáltalán nincs is listám. Csak fiktív. Illetve egyes részei nem is fiktívek. De mégis csak túlcsordul. (Érted, a fiktív lista, aminek amúgy sincsenek korlátai.)
Már előre idegeskedem az őszi félévemen, a tavasziról nem is beszélve, időszűkében vagyok, miközben azok a dolgok, amiket csinálok, még csak nem is hasonlítanak se arra, amit kellene, se arra, amit szeretnék. Vicces. (Annyira azért nem.)
És persze a szokásos nyári dilemma: a napnak csupán néhány elviselhető órája van: kizárólag ezek az órák alkalmasak alvásra is és érdemi munkára is.
Frontérzékeny fejem szerintem toporzékolna, ha megtudná, hogy hidegfrontról ábrándozom.