Az ember cipőjével mindenféle gondok lehetnek, és az enyémmel rendszerint szokott is lenni. Ennek a legfőbb oka az, hogy rendszerint egyszerre egy pár cipőm van, esetleg kettő (meg még egy szandál és egy bakancs, és egy papucs, amit az uszodába szoktam vinni). Ebből az is következik, hogy ezt az egy, esetleg két pár cipőt egészen addig hordom, amíg hordhatatlanná nem kopik.

És pontosan itt ütközöm mindig problémákba. Mikortól kezdve számít egy cipő hordhatatlannak? Ha elvált a felsőrésze a talpától? Hogyha lyuk keletkezett az oldalán vagy a sarkán? Vagy már akkor is, hogyha betört a talpának az oldala? Hogyha elöl elengedett a ragasztás, és becsorog a víz? Vagy ha a talpa kettétört keresztben, és ha az ember nedves aszfaltra lép, akkor beszivárog a víz? Vagy ha a gumiról lekopik a textilborítás, és minden egyes zoknit egy órán belül kilyukaszt?

Számomra mindez nem szokott gondot okozni egészen addig, amíg le nem esik az egész a lábamról, vagy el nem kezd valahol sebet, vízhólyagot vagy egyéb kárt okozni…

Mindegy, a lényeg az, hogy beláttam, hogy tényleg ideje lenne vásárolnom egy új pár cipőt. A cipővásárláshoz, lévén macerás, stresszes és időigényes dolog, hangulat kell. A hangulat azt jelenti, hogy érzek magamban annyi energiát, hogy bemenjek a cipőboltba, megtaláljam azt a hozzávetőleg négyféle modellt, amit el bírok képzelni, hogy felvegyek, megkeressem azt a kettőt, amiből van is a méretemben, és utána eldöntsem, hogy melyiket fogom megvenni.

Ma éreztem magamban elegendő erőt. Bementem a cipőboltba, és végrehajtottam a szükséges lépéseket. Fizettem, hazajöttem, és újbóli szemrevételezés céljából elővettem.

És csak most szembesültem vele, hogy milyen talpa van.