2013. november hónap bejegyzései
Javaslat
A feladat az, hogy a szavak le vannak hajítva ábécérendben, és más rendszer szerint kell őket újra sorba tenni, például úgy, hogy értelmes és nyelvtanilag is helyes mondat legyen belőlük. Ez az, amire kisollóval felvagdosás és hosszas dominózás nélkül nem vagyok képes.
“Esetleg hozhat magával a vizsgára is kisollót,” vetette fel panaszomra az oktatóm.
Józan ész
A józan ész kicsit olyan, mint egy szülő, aki néha kicsit el kell, hogy menjen otthonról, és egyedül hagyja a kamasz gyerekét, hogy boldoguljon, ahogy tud. Nem szívesen teszi, de valamiért muszáj neki elmennie, megmondom őszintén, szívesebben venném, ha nem tenné, de hát lehet, hogy dolgozik, vagy egyszerűen csak elfárad, és pihennie kell. Nem is ez a lényeg.
Az a lényeg, hogy amikor a józan ész éppen hazajön, akkor azzal kezdi, hogy pontosan tisztázza a hülye kamasz gyerekével, hogy mi minden történt az ő távollétében. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez egy olyan kamasz, aki ugyan meglehet, hogy el akar titkolni egyes dolgokat a szülője elől (az lenne a meglepő, ha nem akarna), de nem képes rá. Előbb vagy utóbb úgyis minden kiderül.
És amikor kiderül, akkor a józan ész arcát fokozatosan elönti a vörösség, látni, hogyan kúszik fel rajta az indulat centiről centire, és amikor eléri a füle fölső vonalát, akkor sípolva áramlik ki a gőz. Aztán vesz egy nagy levegőt, és megpróbál higgadt maradni, noha a hangja sajnos megbicsaklik:
“Hogy mit csináltál, te átokverte kölyök, amíg nem voltam itthon?”
Olyan nyelv
Az olyan nyelvű házi feladatomat írom holnapra, és elgondolkozom, hogy mennyire logikus lenne, hogyha a falilámpa neve olyan nyelvül vägglampa volna, nézzünk utána, hogy jól gondolom-e. Be is írom gondosan a keresőbe, és az első találat, amit kihoz nem elég, hogy tényleg egy falilámpa, de egészen konkrétan az a típus, ami itt fel van szerelve az ágyam fölé, és amiről éppen írnom kellene.
(Szóval igen, a falilámpa olyan nyelvül tényleg vägglampa. Ez a tanulság a történetből.)
Még mindig nem
Az embernek időről időre meg kell próbálnia, hogy nem lett-e véletlenül szuperhős azóta, hogy legutóbb ellenőrizte, mert ugye, ha nem kísérletezik újra meg újra, akkor soha nem derül ki, hogyha igen.
Ezzel csak annyi a baj, hogy amikor a pszeudo-szuperhős levetődik a toronyház tetejéről abban a hiszemben, hogy tud repülni, de igazából mégsem, annak rendszerint az a vége, hogy elég alaposan felkenődik az aszfaltra.
…
A héten már a második oktatóm vetette fel, hogy dobjak be egy felest, igaz, a mai hozzátette, hogy lehetne az esetleg egy egészes is. És még csak szerda van.