Hajjaj

A facebook szerint a kopaszodás megelőzése kellene, hogy a legnagyobb problémám legyen (amit egy szerencsés véletlen folytán a hirdetők bármikor meg is oldanak nekem). Ehhez képest pillanatnyilag sokkal jobban aggaszt, hogy milyen felfoghatatlanul hívogatóan hangzik az “elhagyott tanegység” kifejezés, és nem győzök azon agyalni, hogy mennyivel egyszerűbb lenne nem menni be vizsgázni, és hogy ugyan már, mekkora kárt tudna ez okozni az átlagomnak.

Amúgy tudna. Valószínűleg nem nagy kárt, de okozna. Csak azt hiszem, elgyengültem. Vagy egyszerűen csak fáradt vagyok.

5 thoughts on “Hajjaj

  1. Leülnék most a jobb válladra, kis glóriával a fejem fölött. Ha van esélyed ösztöndíjat kapni, akkor ne csinálj elhagyott tanegységet, inkább vállald be a bukást, mert bukással még kaphatsz pénzt, elhagyott tanegységgel kb. esélytelen! És kitartás, hamarosan túl leszel rajta :)

  2. Á, természetesen bementem és levizsgáztam, csak a kísértés meg a nyűgösség. (Egyébként 50 kredit mellett szerintem még bele is férne, de mondjuk tényleg jobb így.)

  3. Jól tetted :) Én úgy tudom, hogy akármennyi kredited van, az elhagyott tanegységgel lehetetlenné válik az ösztöndíj. Nekem legalábbis volt egy csoporttársnÅ‘m, aki – hozzám hasonlóan – rendszeresen 40-50 kredittel nyomult, de mindig volt egy tárgy, amibÅ‘l nem ment el vizsgázni, és soha nem kapott ösztöndíjat. Pedig ha bement volna egyest kapni, akkor lett volna ösztöndíj is. De neki nem osztott, nem szorzott az a pénz, ezért nem foglalkozott ezzel.

  4. Hát, azt hiszem, ilyen 50 kredites félévet még egyszer nem csinálok, ha el tudom kerülni, de 40 körül vállalhatónak tűnik.

  5. Ó, ezt én is minden félévben megfogadtam :) És minden félév elején kétségbeesett fejjel néztem az etr-t, hogy ez teljesíthetetlen, nem vagyok normális, aztán mégis mindig minden meglett, és még szép ösztöndíjat is kaptam :)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük