Szóval ez az egész a prímszámokkal a következőképpen működik: egyáltalán nem bonyolult. A prímszámok egyszerűen biztonságosabbak a többi számnál. Tudom, hogy ez hogyan hangzik, mert szoktam látni emberek arcán, amikor ez az egész dolog szóba kerül. De elmagyarázom azért.

A prímszámoknak ugyanis nincsenek szövetségesei. Nem fognak tudni senkivel se összeállni, hogy szövetkezzenek ellened. Egy rendes, becsületes prím csak magára számíthat, meg persze számíthatna az egyre, ha az egy nem lenne olyan kis kurva, hogy odaadja magát mindenkinek, szóval bárki beláthatja, hogy az egyes nem olyan jó pajtás.

A prímszámok viszont jó pajtások. Egy prímszám nem alkuszik meg. Egy prímszám nem köt szerencsétlen kompromisszumokat, nem hagyja senkinek se, hogy átgázoljon rajta. A prímszám önálló entitás.

Ha valaminek prím számosságú eleme van, az előbb-utóbb zavarba hozza az avatatlan szemlélőt. Nehéz elhelyezni prím számosságú tárgyat valahol, nehéz megtalálni az arányosságokat, pláne nehéz megosztozni rajtuk, és ez nekem nagyon tetszik. A prímszám ezt mondja:

“Lehet, hogy nehéz velem, de én legalább én vagyok, és nem más. Én nem engedek. Ha nem akarsz dolgozni velem, ám legyen: elvagyok én egyedül is, te meg választhatsz egyet a végtelen sok összetett szám közül, ha azt akarod. Én viszont prím vagyok, és az is maradok. Ha nem tetszik, nyugodtan el lehet menni.”

És ez nekem nagyon-nagyon tetszik.