Két kiemelkedően kiváló tulajdonsága van a macskámnak, amik jó eséllyel pályáznának a világ legjobb macskatulajdonságainak a listájára is.

Az egyik az, amikor ülök, dolgozom, és leengedem a kezemet a szék mellé, ez pedig ezerrel iderohan hozzám, és a tenyerem alá lökdösi a fejét. A másik az, amikor hazaérek, belépek az udvarba, ő felemeli a fejét, kihúzza magát, minden lábát kinyújtja, aztán odaszökdécsel hozzám, a lábaim között szaladgál és olyan hangerővel dorombol, hogy az egész háztömbben hallani lehet.

Ezt egyébként csak azért nem írtam meg a két mondatba, mert mindenképp szerettem volna részletesen kifejetni. Mert azért sem, mert akárhogy is számolom, ez most már öt mondat.