Kellemetlen, no meg boldogtalan gondolataim vannak, ez az igazság. Nem mintha rossz napom lett volna, sőt. Eltekintve attól, hogy a szemét időjárás miatt nem tudtam (még ma sem) elmenni korcsolyázni, gyakorlatilag minden a kedvemre tett. És mégis, amilyen hálátlan teremtés vagyok, nem érzem jól magam.

Igaz, van már annyi tapasztalatom saját magammal, hogy tudjam, a tél közepétől a tél végéig tartó időszak mindig nagyon rossz. Hogy ilyenkor mindig boldogtalan és nyomorult vagyok, meg ilyesmi. (Főleg ilyesmi, ha már így szóba került.)

Mielőtt valaki megkérdezné tőlem, hogy miért jó nekem ilyeneket mondani, meg így érezni magamat, fontosnak érzem leszögezni, hogy egyáltalán nem jó. Csak éppen attól még, hogy nem jó, nem feltétlenül vagyok ura a helyzetemnek. És esetleg az is előfordulhat, hogy nem tudok az ura lenni. Na?

Azt hiszem, a legjobb, amit tehetek, hogy megpróbálom kialudni ezt a dolgot. Ezt a napot, ezeket a gondolatokat, ezt a lelkiállapotot. És reggel, majd, amikor elmegyek korcsolyázni, akkor sokkal jobban fogom érezni magam. Ez a terv.

Kicsit úgy érzem magam, mint december 23-án, mikor hazajöttem, miután jó dolgok történtek velem, és nagyon boldogtalan voltam, és írtam egy nagyon boldogtalan bejegyzést erről, és aztán egy hirtelen elhatározással elküldés előtt megnyomtam az Alt+F4-et, és tudtam, hogy jól tettem, de egyáltalán nem éreztem tőle jobban magamat.

Végülis nem más ez ma, mint bármikor máskor a magányos vagyok, boldogtalan vagyok, és nincs kedvem semmihez tudatállapot. Csak pusztán attól, hogy felismerem a jelenséget, nem biztos, hogy könnyebb kezelni.