Igen nyomorult éjszakám van. Nem tudok aludni. Lámpaláz, hormonok, elégtelen hőmérséklet, lelkiismeret, stressz, ki tudja. Sok mindenre lehetne fogni. Nem tudom, akarom-e fogni bármire is. Igazából csak egyet akarok, de azt nagyon: aludni. Ezért megyek most le főzni egy teát. Hátha segít. Úgy érzem magam, mint egy lelki rokkant.

Van tea. Van túrórudi. Van billentyűzet és gép előttem. Ez egy olyan régi, és jól bevált szereposztás már nálam, és mégis, most nem nyújt se vigaszt, se könnyebbséget, hogy itt vannak. Még csak egy jót nevetni se tudok rajta.

Ha egyszer úgy ébredsz fel reggel, hogy a torkodban van a gombóc, és feszül belülről a szemed, az pontosan olyan biztos jel, mint a színdarabokban vagy a filmekben a revolver. Meg fog történni. Nem tehetsz ellene semmit. Ha egy nap olyan, hogy valamikor közben jó alaposan ki kell sírnod magad, akkor az úgyis meg fog történni. Ez pont olyan biztos, mint hogy az a bizonyos revolver elsül. Ennyi év tapasztalattal a hátam mögött igazán tudhatnám már, hogy ez így működik. Hogy ideig-óráig lehet halogatni, de a végtelenségig nem. És hogy talán jobb is lenne hamar túlesni rajta, ha már egyszer úgyis biztos, hogy nem úszod meg. Persze, a filmben, a színdarabban nem lehet siettetni a lövést, mert akkor elvészne belőle a dráma. Ez rendben is van, a filmet azért nézzük, mert van benne dráma. De jobb szeretném, ha az én életemben nem lenne.

Volt időszak, amikor azért küszködtem, hogy ne legyen minden napom egyforma. Hogy legyen mindegyiknek jellegzetessége, személyisége, ami megkülönbözteti a többitől. Mostanában arra vágyom, hogy egyformák legyenek.

Remélhetőleg holnap nagy napom lesz. De még nem tudhatom. Még azt sem tudom, hogy szeretném-e jól érezni magam. Azt meg végképp nem tudom, hogy fogok-e egyáltalán megegyezésre jutni. Mármint magammal. Hogy mit érdemlek meg és mit nem, mit szabad nekem, és mit nem. Állítólag nincs velem semmi baj, teljesen normális, elviselhető és élhető vagyok. Szerintem meg hatalmas a különbség aközött a két mondat között, hogy mondjuk “X kedves” vagy hogy “X tud kedves lenni”.

Már nincs is kedvem, inkább foglalkoznék valami mással. Úgyhogy így lészen. Majd talán valamikor máskor.

*a szerkesztő jegyzete: Fogalmam sincs, mire készültem másnap, és megmondom őszintén, eléggé érdekel. Persze hiába.