“Ha van rá pár perced, elmeséled majd egyszer nekem, hogy kik azok a fejek ott fönn?”

Olyan sokan kérdeztétek ezt az évek során! És olyan sokan nem fogadtátok el a válaszomat, miszerint “egy csomó olyan ember (és hely és tárgy és dolog) akik (és amik) számomra mindenféle általános érdeklődésre számot nem tartó indokból fontosak, és akiknek úgyse fogod tudni megjegyezni a nevét,” hogy végül csak rászántam magam, hogy egyszer és mindenkorra elmeséljem.

(Nem mintha a kérdésre fenti kérdésre egyébként nem volna egy nagyon egyszerű válasz is: “Természetesen a blogom védőszentjei. Vagy valami olyasmi.”)

Álljon hát itt a komplikált válasz, amelynek keretében mindenki elbírálhatja maga, hogy ez a kirakodóvásár számára tényleg nem különösebben érdekes, és hogy úgyse fogja tudni megjegyezni, hogy kik is ők.

És igen, több leírás szerepel itt, mint ahány kép odafönn. A szemfüles játékosok ennek könnyedén megtalálhatják az okát.

Mark Rothko absztrakt expresszionista festőművész. A képeit valami előttem is ismeretlen okból nagyon szeretem. Őszintének találom őket. Könnyen lehet, hogy nem tudok eleget a művészetekről.

Egy fa hintával. Mert fa nélkül elég hülyén néznek ki a hinták. (Hinta nélküli fa meg már van az oldalon.) Hintázni márpedig jó dolog. Még olyankor is, ha nincs fölöttünk fa. Ha az emberek többet hintáznának, jobb hely volna a világ.

J. K. Rowling teljesen ismeretlen, obskúrus írónő, hét jelentéktelen kötetet jegyez, amiket senki sem ismer, meg egy nyolcadikat is, aminek a megjelenése senkit se érdekelt. Valami Harry Potter nevű kölyökhöz van köze a dolognak. Ugye nem vártad, hogy őt megmagyarázom?

Ez itt Dr. Spencer Reid, az FBI különleges ügynöke, egyébként Matthey Gray Gubler személyesíti őt meg, de ez senkit se zavarjon, most nem róla van szó. Reid azt tudja, hogy okos, kedves, és ha a szükség úgy hozza, akkor szaladgál pisztollyal és lelövi a gonoszokat. Abszolút álompasi, már csak azért is, mert ott marad nyugton a tévében, nem jön ki belőle, és nem szórja szét sehol a büdös felemás zokniját.

Johnny Depp amikor Don Juan de Marcót ábrázolja. Ennél vannak ugyan sokkal jobb filmjei, de azért ez se rossz, és elég dekoratív benne. És nagyon fiatal. Mert akkor még nem volt se kalóz, se az ami azóta lett belőle. Csak ígéretes fiatal tehetség és ügyeletes rosszfiú.

Jeff Beck, csúnya és ijesztő bácsi. És olyat tud, amit soha ki nem néznék belőle: fog egy gitárt, és az a gitár énekel a kezében. Nem is akárhogy. Olyankor aztán úgy csinálok én is, mint a kopasz dobos a végén. Csak azt szerencsére senki se látja.

Krtek, a kis vakond. Aranyos. Nagyon. És könyvek vannak nála. Máskor meg nadrágja van. És a szlovákok szerint nem cseh. Csupa báj, csupa jóindulat, csupa segítő szándék, világra rácsodálkozás és őszinte derű. Ahoj!

Az Antarktisz vaktérképe. Tudvalevőleg a világ egyik legérdekesebb dolga a sarkkutatás története. Mindenféle férfiak, nagy romantikus eszmék, dicsőségről szőtt álmok meg ilyenek. Angolok, norvégok és nagy hideg. Jég. Megpróbáltatások. Diadalok. Kudarcok.

Egy pár műkorcsolya. A műkorcsolya egy iszonyú jó sport. És ha másra nem volna jó, akkor is nagyon barátságos embereket ismertem meg miatta, és kalandos utazásaim voltak változatos versenyekre. És még ennyi év után sem veszítette el a varázsát.

Misztótfalusi Kis Miklós, magyar könyvművész a XVII. század második feléből, kivételes tehetségű tipográfus, betűmetsző, nyomdász, meg nem értett zseni, a titkos vőlegényem. A jobb sorsra érdemes nyomorult olyan szörnyűségeket merészelt tenni, mint mondjuk sajtó alá rendezéskor helyesírást ellenőrzött – ki is átkozták érte mint a szél.

Roald Engelbregt Gravning Amundsen felfedező, sarkkutató. Ő érte el először a Déli-sarkot, de átrepült az Északi-sark fölött is, meg végighajózta az Északnyugati átjárót is, igaz, akkor, amikor már senkit se érdekelt. Emellett meg intelligens, gyakorlatias, szerény és nagyon józan, céltudatos fickó volt. Meg persze különc és bolond is, de az belefér.

Egy világítótorony, azt gondolom, hogy valahonnan észak-Európából, de nem mernék rá megesküdni, jó régen gyűjtöttem már a képet. Simán lehet Kanada is, vagy akárhol máshol. A lényeg, hogy a világítótornyok szépek, vadregényesek, és majd egyszer beköltözöm az egyikbe.

Guy Siner angol színész Gruber hadnagy szerepében a Halló, halló! című sorozatban, ami a harmadik évad után már csak miatta, és a kicsi tankja miatt maradt nézhető. És már az első három évadban is ő volt a legeslegjobb. Mert olyan bumfordin bájos.

Kurt Vonnegut író és a valaha élt legcsodálatosabb ember. És neki köszönhetem Drezdát is, ami, köztünk legyen szólva, nagy ajándék volt – és sok mással ellentétben, amit szintén tőle kaptam, Drezdát legalább meg tudom nevezni, meg tudom számlálni. A többi sokkal misztikusabb, és arról szól, hogyan látom a világot.

Fryderyk Chopin lengyel zeneszerző, aki két darabban van eltemetve. Azért, mert a zongoradarabok sokszor hangzanak úgy, hogy az ember fülének hiányzik mellőle a zenekar, de nála soha. Chopin zongorája kitölti a teret. Mindig. Megunhatatlanul.

Buttercup óvodás szuperhős a Powerpuff Girls című rajzfilmsorozatból. Ő az, aki morcos és nem szereti az embereket, és ha valami nem tetszik neki, akkor beszól és/vagy odacsap. Viszont bármikor megmenti a világot, úgyhogy senki se teszi szóvá a természetét. Ha nagy leszek, én is Buttercup leszek.

Ove Sprogøe Egon Olsen szerepében és keménykalapban. A berlini Franz Jäger széfek szakértője. Mindig van egy terve. Néha kettő is. Az egyetlen bandita a világon, aki egy tucat naposcsibével, tegnapi újsággal és piros lufikkal indul bankot rabolni, ráadásul vezényelni is tud. És simán megingatja az ember erkölcsi érzékét, mert egyszerűen muszáj a bűnözőknek drukkolni.

Lou Reed. Na ő a másik csúnya és ijesztő bácsi. Egyébként énekelni szokott. És néha, amikor nagyon belelkesül, akkor vokálozik is saját magának, ami nagyon vicces. Rendszerint egyszerre ünnepeltük a születésnapunkat. És egyébként a Perfect Day puszta létezése már önmagában indokolja, hogy ő is itt legyen.

Beverley Mitchell színésznő és énekesnő. Egyrészt szerepelt a Hetedik mennyországban, ami bevallottan gyengém, másrészt van egy bájosan kedves country-lemeze, amin szebben énekel, mint vártam. Tulajdonképp semmi eget rengető, de jó helyen van itt, nem?

Paul Simon énekes, dalszerző, alacsony ember. Hatvanévesen gitárral, napszemüveg és kalap nélkül. Ha jól emlékszem, akkor a You’re the one című album megjelenésekor készült promóciós kép volt ez, valamikor a kétezres évek elején.

Nick Hornby angol focirajongó, író és olvasó. Nagyon jó könyveket, elég jó könyveket és nem annyira jó könyveket ír, és ilyeneket is olvas, és az olvasásukról is ír. Én meg arról írok többször is, amikor ő ír az olvasásról. Hogy az egész nagyon metafikciós és posztmodern legyen.

Kimmie Meissner műkorcsolya-világbajnok 2006-ból, a képen korcsolya nélkül. Életem első és mind ez idáig egyetlen rajongói levelét neki írtam. És válaszolt is, mert ő kedves. Örök kedvenc, nem is annyira múlhatatlan érdemeli, hanem talán a szerencsés időzítés miatt.

Astrid Lindgren svéd írónő. Ő Harisnyás Pippi anyukája. Meg az Oroszlánszívű testvéreké is. Meg még annyi mindenki másé. A nyelvtanulásom egyik védőszentje. Nem mellesleg ő találta ki az olyan gyerekkönyvet, amelyik nem nézi hülyének a gyerekeket, akik olvassák. Ráadásul osztozunk az egyik keresztnevünkön.

Gene Kelly és Gonzo a Muppet Show-ban. Az úgy volt, hogy először jött Miss Piggy és kérlelte, hogy énekeljen neki, és mivel ő kedves, énekel is. Csak aztán jön Gonzo és… inkább nézd meg magad. Mert a Muppet Show-ban gyakran történnek nagyon furcsa dolgok.

Paul Simon fiatalon, gitár, kalap és napszemüveg nélkül. És igen, belőle kell kettő is, mert ő nagyszerű. És mert imádom. És ezért meg ezért meg ezért, meg ezért meg ezért, és ezért is. És akinek ez se elég, annak ezért. És ezért meg aztán végképp.

Roald Dahl norvég származású angol író. Azt hihetnéd, hogy teljesen elmebeteg volt, de az önéletrajza szerint meghökkentően normálisnak tűnik. Mondjuk itthonra azért nem kéne, de akkor is. És azt tudtad, hogy a legnagyobb norvég, Amundsen után kapta a nevét?

Erich Kästner egykor többszörösen betiltott német író, és nálam többször újrafelfedezett, talán többet már nem elfelejtett nagy kedvenc. Nem tőle kaptam Drezdát, inkább Drezdától kaptam vissza őt. Tőle meg A két Lottit, ami a világ legeslegjobbabb könyve. De igen.

A régi NaNoWriMo logó, amit kicsit jobban szeretek az új vikingesnél, ráadásul már szabadon felhasználható (azt hiszem). És azt aztán tényleg nem magyarázom el, hogy a NaNoWriMo micsoda és miért olyan fontos nekem. Főleg, hogy annyi minden megváltozott az évek során, és magam se értem már.

Freddie Mercury a Queen együttes klasszis zseniális énekese, egyszerre introvertált és extrovertált géniusz. Azt hallottam, hogy már vannak olyan emberek, akik nem tudják, ki ő, ezért a magyarázat. A kép meg azért nem közeli, mert ez sokkal jellemzőbb rá.

Sir Ernest Shackleton brit sarkkutató. Sok szempontból személyes példakép. Reménytelenül nagy nőcsábász volt és a klinikai őrültséget közelítően megszállott, de olyan ember, aki soha, nem adta fel, még akkor sem, amikor bárki más feladta volna. Ld. alább.

Ő egy elefánt. Minden további specifikáció nélkül egyszerűen egy cuki, kövér elefánt. Amikor tizenkét évesen mindenkinek lett kedvenc állata, én ráböktem az elefántra, és így maradtam. Sorakozik vagy ötven darab a polc tetején. Ugyanis ha az embernek egyszer csak van egy fejlövése, akarva-akaratlan is gyűlni kezdenek nála.

Beismerem, ez egy kicsit idétlen kép Susan Boyle-ról. De az a helyzet, hogy őbenne az az egyik legnagyszerűbb, hogy mer idétlen lenni. Egyszer majd megírom részletesen is ezt a dolgot vele és velem, mert nagyon fontos, úgy, ahogy van, de ez nem az az alkalom. Addig mindenki, aki még nem látta (elégszer), érje be ennyivel.

Egy jellegzetes kép a Northern Exposure című filmsorozatból. Úgymint a kávézó előtt a jávorszarvas. Mert az Alaszka-beli Cicely a létező legjobb város a világon, és ha igazi lenne, kevés dolog tudna visszatartani attól, hogy első adandó alkalommal odaköltözzek.

Kiss Ottó író, költő, meg ilyesmi. Írt már verset gyerekeknek és felnőtteknek és prózát is gyerekeknek és felnőtteknek, és mindegyiket jól csinálja. És még kedves is szokott lenni hozzám, pedig. Úgyhogy annak ellenére is itt a helye a fejek között, hogy ő “igazi ember”, sokkal inkább, mint a többiek.

Goran Bregović bosnyák zeneszerző. A Bijelo dugme együttesével indult, aztán Emir Kusturicának írt filmzenéket (a Macska-jajét már nem), és előszeretettel hasznosítja újra a balkáni népzenét és saját magát. Olyan nevetségesen pofátlan néha, de mégis eltökélten professzionális, az ilyesmi pedig tetszik nekem.

A jobb sorsra érdemes Endurance Shackleton hajója volt a második expedícióján; annak kezdetén jégbe fagyott összeroppant és a Weddell-tenger mélyére süllyedt. Ilyen esetben azt hiszem, a legtöbben feladták volna, de nem Shackleton, aki mindössze pár év sarkvidéki kóborlás és csónakázás után életben vitte haza valamennyi emberét.

Douglas Adams, akitől megtanulta a világ, hogy a létező legjobb jó tanács a “Ne ess pánikba!” Vagy ha a világ nem is, én azért igyekszem. Mert tényleg remek tanács. Na persze a pánikba esés elkerülésében sokat segít, ha az ember ismeri a Választ, és persze hogyha mindig tudja, hol a törülközője.