Rájöttem ám valami fontosra abban a hosszú-hosszú időben, amióta nem írok túl rendszeresen.

Megváltoztam azóta, hogy tizenhat (biztos ez?) évesen belekezdtem ebbe az egész blog dologba. Már nem hiszem azt, hogy minden, ami velem történik, eget rengetően fontos bárkinek. Még nekem se biztos.

Persze, vannak néha nagyon okos gondolataim, nyilván. És még mindig rátalálhatna valaki a géniuszomra. Hiszen van, becsületszavamat adom rá. Van, csak senki se akarja felismerni. Hajh, nehéz az élet!

Akárhogy is, élek, megvagyok, dolgozom néha, máskor lazsálok, néha gondolkozom, máskor mindent elkövetek, csak hogy ne gondolkozzam, néha pocsékrossz kedvem van, néha kevésbé, és bár ezek egyike sem nagy újdonság, végeredményben még mindig én vagyok én.

És nem, még mindig nem vagyok túl érdekes. Még magamnak se.