Üdvözöljük Önöket, kedves nézőink ezen a gyönyörű estén, amikor mintegy egy évnyi kihagyás után ismételten jelentkezik az “Egy Offline Rekedt Blogger Feljegyzései”, vadi új, soha nem látott részekkel. Hogy ez milyen döbbenetesen nagyszerűen érdektelen? Pontosan!

Bár a tervezettnél csaknem egy órával később indultunk (csak) – ez egyébként szerény véleményem szerint rekord a család történetében -, teljesen jó időt futottunk. Igaz, ha hagyom magam rábeszélni az útközbeni városnézős megállókra, talán még most sem lennénk itt. Az, meg kell, hogy mondjam, sokkal jellemzőbb volna a család történetében eddig előfordult nyaralásokra.

A hely eddig, az első benyomások alapján kellemesnek tűnik, bár kisebb csalódások – természetszerűleg – értek már. A szoba nagyon pici, berendezését talán legjobban a minimalista szóval lehetne leírni. Ha mondjuk legalább a társalgóban volna egy asztal, akkor nem zavarna ennyire, hogy a szobában nincs. Persze ha lenne se tudnék most kimenni, mert az egész ház tele van németekkel, akik a meccset nézik. Javukra legyen mondva, elég csendesen vannak… unalmas lenne a meccs? Ja, és mit keresnek németek egy eldugott, elhagyatott, isten háta mögötti panzióban, ahova mi indultunk? A szoba után a második számú csalódás: a motel valóban mindössze tíz szobás, aminek a fele üres, ami a fekvését illeti, észak-déli irányban húzódik a háromszáz sátor- és ötven lakókocsihelyes kemping faházakkal ellentétes végén. Hupsz. Ígyjárás, tudom.

Ami viszont mégiscsak jó, az a strand meg a medence meg az étterem, szóval a pillanatnyi meglátásom szerint elég jól ki fogjuk bírni itt :) Amennyiben az első délutáni szunyókálásom mérvadó kísérleti eredmény, akkor az ágy is kényelmes. Jó lesz. Eldöntöttem, és döntésem megingathatatlan. Mert nyaralni jó.

Kalandokat egyelőre nem nagyon tudok mesélni, ami tekintetbe véve azt, hogy eddig nem történtek, nem túl meglepő. Ettünk, úsztam, aludtam, úsztam és sétáltunk. A gyomrom kicsit elégedetlenkedik, szilárd táplálékra vágyik (jogosan, hiszen az elmúlt időszakban eléggé elkényeztettem ilyen téren), ami nem is lenne baj, ha lenne olyanunk. A barack, eper és egyéb növények, amiket hoztunk magunkkal, nem esnek a szilárd táplálék kategóriájába. Kénytelenség lesz kivárni a reggelt.

Egyébiránt kicsit még nyomorult a lelkem. Akárhogy is vesszük, esténként szokott lenni egy kedves, szőrös és zajos narancssárga macskám, egy klaviatúrám, ami sokkal könnyebben engedelmeskedik, mint a fél éve nem használt töltőtoll. Arról nem is beszélve, hogy minden este általában kétjegyű számokban mérhető azoknak az óráknak a száma, amíg bizonyos, meg nem nevezett személyeket láthatok.

Hát, ez van. Most viszont lassan lámpát oltok és ablakot nyitok, azért ebben a sorrendben, hogy a hőmérséklet bejöhessen, a szúnyogok pedig ne. Mert ez egy praktikussági indítvány.