Emlékszik még valaki az Olvasás 7 hete című, az ősidőkben történt blog-rendezvénysorozatra? Arra a bizonyosra gondolok, ami három hónappal ezelőtt mindenkit lázba hozott, két hónappal ezelőtt elkezdődött, és mintegy két héttel ezelőtt bevégeztetett.
Arra a bizonyosra is gondolok, ami eredendően borzasztóan tetszett nekem, aztán elkezdett kicsit megváltozni az elvárásaimhoz képest, bár magam sem tudom, mit vártam akkor, eredendően. Egész egyszerűen belépett a képbe egy nyereményjáték, és én rájöttem, egy-két dologra.
Először is arra, hogy nem akarok nyerni. Idén már nyertem egyet, nem is kicsit (London), nem tűnt helyesnek bármilyen más nyereményért játszani. Nem kell túlzásba vinni az ilyesmit. Aztán arra is rájöttem, hogy azáltal, hogy az olvasásnépszerűsítő kampányból nyereményjáték lett, veszített valamit a “tisztaságából”. Már soha többet nem lehet megmondani, hogy valaki lelkesedésből, elhivatottságból, vagy a nyeremények miatt vágott bele. Képmutató dolog ez a részemről, nem volna szabad zavarnia, hiszen mindig azt mondom, hogy teljesen mindegy, milyen indíttatásból csinál valaki valamit, amíg tisztességgel csinálja. Most meg mégis zavart, pedig nem akartam, hogy zavarjon.
De még csak ez sem az igazi oka annak, hogy nem szálltam be akkor, amikor mindenki más csinálta. Ami azt illeti, pontosan az volt a bajom, hogy mindenki más is ezt csinálja. (Igen, tisztában vagyok bele, hogy egy kampánynak pont az a lényege, hogy sokan legyenek.) Egyszerre féltem attól, hogy elvésznek a gondolataim mindenki másé között, és attól is, hogy valaki esetleg elolvasná. Valami újszerű, egyéni látásmódot akartam megcsillantani, ami alapján kiviláglik, milyen nagyszerű, kivételes elme is vagyok, de rettegtem, hogy nem találom el az újszerűség megfelelő mértékét, és vagy túl kommersz, vagy túl különc lesz a végeredmény.
Úgyhogy juszt is kihagytam az egészet, amivel nem értem el mást, minthogy kitoltam magammal. Ezért találtam ki, hogy majdnem pontosan két hónap csúsztatással végigjátszom ezt a játékot egyedül. Nyeremények és vetélytársak nélkül, éppen olyan antiszociálisan és kényelmesen, amilyen antiszociális és kényelmes ember vagyok.