Szőnyeget mostam a hétvégén. (Na jó, nem is én, csak a mosógép.) Azért most, mert talán ez volt az utolsó napos és meleg hétvége az idén, amikor még belátható időn belül megszáradt a teraszon.

Ez azért is jó, mert a szőnyegem alapesetben fehér. Ezt mosás után látni is, egyébként csak emlékszem a színére, és ezért azt hiszem, hogy fehérnek is látom. Amíg ki nem szedem a mosógépből, és rádöbbenek, hogy.

Most szép. Érezhetően világosabb van tőle idebenn, egyformán jól visszaveri a napot meg a villanyt is.

Csakhogy mivel tiszta, és még nincs jól letaposva, csúszik és gyűrődik. Ezért van az, hogy ahányszor csak kimegyek a szobámból vagy bejövök, mindannyiszor megbotlom benne, és az esetek mintegy felében orra is esem.

Ígyjárás.

Persze úgyis hamarosan összekoszolódik.