Sok minden jár az eszemben ma este. Például, hogy mennyiszer kell hazudni csupán puszta udvariasságból. Hazudni kell néha azért, hogy valakit ne bánts meg. Néha azért kell hazudni, hogy a másik jobban érezze magát. Bárhogy is, hazudni nem elég, hogy helytelen dolog, de a lelkiismeretnek sem tesz jót.
Azon is gondolkozom, hogy holnap reggel korán kellene elindulnom, mert vásárolni szeretnék még munka előtt. Szükségem van néhány gofrira, két almára és egy doboz kockacukorra, az ugyanis elfogyott. Megjegyzem, a kockacukor valahogy gyorsabban fogy, mint ahogyan én fogyasztom. Annak ellenére, hogy rá van írva nagy betűkkel a nevem, meg az is, hogy “Meg van számolva!” meg az is, hogy “Van közötte mérgezett is!” A következő dobozra talán lakatot teszek majd. (Kell venni egy lakatot.) Emellett arra is ügyelnem kell, hogy a 749 Ft egyenleget a bankkártyámon ne lépjem túl. És hol van még a májusi fizetés!
Ezen kívül dolgozom egy egértakarítás beütemezésén a jövő hét első felére (büdös a jószág), és egy porszívózás is aktuális lenne. Emellett el kellene cserélnem a jövő hét valamelyik délutánját egy délelőttre, hogy el tudjak menni tornázni, de kedden és csütörtökön nem a jófajta torna van, a szerda délelőttöm foglalt, és a péntek pedig H. jóindulatán múlik, amire jelen körülmények között kevéssé számíthatok. Jó vacak ez a júniusi beosztás is, ahogy elnézem. Ejnye.
Egyébként meg a Da Vinci-kód nem is annyira rossz. Én sokkal rémesebbre számítottam. De egész nézhető volt. Tényleg. Talán most már tényleg elolvasom alaposan is. Mert egy kicsit azért illik ismerni. Én pedig eddig csak belelapoztam. És miért is ne? Úgyis annyit olvasok mostanában…
Ami a napom többi részét illeti, az sem alakult annyira szörnyen, mint hittem. De mégis – jobb, ha az ember olyankor, amikor valami kellemetlenre számít, a lehető legrosszabbra készül fel, és csak kellemesen csalódhat. Na jó, igaz, ami igaz, én sokkal inkább pánikoltam, mint felkészültem a legrosszabbra, de mégis: kellemesen csalódtam. Egyébként pedig optimista, derűlátó és (a blogthings szerint) 44%-ig cinikus, de leginkább realista vagyok.
A holnap pedig majd lesz valahogy. Kivételesen nem találok semmi félnivalót benne, úgyhogy abszolút vidáman és tárt karokkal állok elébe. A nagy részét úgyis kitölti a munka, a hétfő délelőtt úgyis amolyan nyugalmas periódus… szép lesz, jó lesz. Most pedig még annak is örülök, hogy elmehetek aludni. Hogy olvasok egy jót, hogy alszom egy nagyot, és reggel elindulok korán, vásárolok, meg ilyesmi. Mert most épp nincs munkaundorom. Talán reggelre már lesz, de most legalább nincs. :)
Mellesleg mégsem lesz dizájnváltás.* Néha álmodozom róla, de amióta a freeblogon bekövetkezett a megújulás, és eltűnt a zöld világom (azt hiszem, ha türelmesebb lettem volna, visszaáll magától, de én bepánikoltam, hogy örökre elveszett), és most kékben utazik a két mondat, nem érzem annyira kedvesnek és otthonosnak. Úgyhogy legalább itt maradjon olyan, amilyennek szeretem.
*a szerkesztő jegyzete: Nofene, szóval a tényleges váltást megelőzően már öt éve terveztem, hogy lesz? Ez kicsit meglepett. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a színek és a fejek maradtak, úgyhogy olyan nagyon sok dolog nem változott.