Az eredeti (kiemelés tőlem):

„The university clock in its high brick tower was just across the street from the house; at night, when I was supposed to be sleeping, I could hear it strike each our, the chimes coming clear and well defined as silhouettes from the ivied circle of the numbered face in the dark. That’s one of the things I miss most, living out here in the country, out here in the middle of nowhere. I like quiet. And it sure is quiet here. But there are times when I lie awake at night and all I can hear is Molly breathing in the bed next to mine; cars seldom go past on this road and no clocks strike, nothing measures the moments. There is just this quiet, and it seems lonely.”

A megjelent, hivatalos fordítás:

„Az egyetem magas, téglából épült óratornya épp a házunkkal szemben, az utca másik oldalán áll. Éjszaka, bár bizonyára aludtam, hallottam, amint elüt minden egyes egész órát. Ez egyike azon dolgoknak, amelyek a legjobban hiányoznak nekem itt kinn, a semmi közepén, pedig szeretem a csendet. És csend itt aztán van, azt meg kell adni. Ám olykor előfordul, hogy éjszaka ébren fekszem az ágyamban, és nem hallok egyebet, mint Molly légzését a mellettem levő ágy felől. Autók ritkán járnak errefelé, óraütést sem hallani, nincs hát semmi, ami mérhetné a pillanatok múlását. Ilyenkor mindig eszembe jut a mi jó öreg, repkény takarta toronyóránk.”

Még mindig ugyanaz a fejezet (itt még kiemelni sem érdemes):

„I couldn’t think of anything to say, which is not unusual for me. But Molly always thinks of things to say.”

A megjelent, hivatalos fordítás:

„Semmi értelmes nem jutott eszembe, amit hozzáfűzhettem volna ehhez a hirtelen fordulathoz. De Molly más. Ő praktikusan gondolkozik.”