Fáradt vagyok, és nem is érzem túl jól magam. El is fáradtam, meg megborult mindenféle élet- és bioritmusom (állítólag a teliholdnak van hozzá köze) és álmos is vagyok, de nincs kedvem aludni, pedig reggel mindenképp kelni kell, mert sok a dolog. Ennék is valamit, mert korog a gyomrom, és mert be bírnék termelni nagy mennyiségű friss, illatos rózsaszín sonkát, de emellett úgy érzem, mintha csak öt perce lett volna, hogy azt az irdatlan nagynak tűno, de igazából aprócska adag pörköltet megettem ebédre. Szóval éppen kevéssé kiegyensúlyozott időszakomban vagyok.

Igazából nem mondhatnám, hogy rossz napom volt, sőt, ha nem lennék ebben a tejszerű vaskos ködben, amiben vagyok, azt is mondnám, hogy jó volt. Megnéztem még délelőtt az utolsó (amiről most már tudjuk, hogy nem az utolsó volt) rész Hetedik Mennyországot, ami valami annyira rossz volt, hogy azt már el sem lehet mondani, és pont ezért nagyon tetszett. Aranyos volt, bájos, és én, mert egy ilyen gyenge lélek vagyok, teljesen elgyengültem. :)

Napközben meg, tudom is én. Mindenféle dolgokat csináltam. Alapvetően azt hiszem, egész hasznos voltam. Tulajdonképpen. Még magamhoz képest is. Csak elfáradtam. És fájnak a belső alkatrészeim. Meg néhány külső is.

Ja, és valaki intézze már el nekem, hogy hétfőn legyen szép idő. Napsütés meg meleg meg ilyesmi. Rám férne. Nem csak azért, mert szeretem a jó időt, hanem mert tényleg kéne. Legalább mostazeccer. Jó?

Bebújok az ágyba, olvasok. Most nem vagyok író-állapotomban, most nem tudok írni, csak olvasni. Most ez esik jól, és most vagyok olyan önző, és nemjuteszembeazaszó, hogy milyen, de olyan, hogy azt tegyem, ami jólesik. Mert kínlódom, és mert sajnálom magam. És mert sonkára vágyom, de erős leszek, és nem megyek ki a hűtőhöz, és nem fosztom ki. (Mármint annál jobban nem fosztom ki, mint amennyire eddig… de ez titok.)