Reggel első dolgom volt, mikor kinyitottam a szemem, és észleltem, hogy furcsák a fények, hogy kinéztem az ablakon. Tiltakozólag megráztam a fejem, és azt mondtam a macskámnak, hogy “Na ne!”

Aztán megnéztem a földszinten a falinaptárat, a hűtő tetején a spirálos naptárat, aztán az íróasztalomon a kártyanaptárat. Nagyon alaposan.

Aztán újra kinéztem – hitetlenkedve – az ablakon.

Aztán újra a naptárakat. Aztán odavittem a naptárat – az összeset, amit csak találtam a lakásban – az ablakhoz, és jól megmutogattam az időjárásnak, hátha észhez tér.

Ennek már másfél órája, és eddig…