Történt, hogy már megint tönkretettem valamit ebben a melegben. Valamelyik évben a laptopom töltője volt, amire sikerült rácsuknom a fiókot, és elszakítanom a kábelt. Máskor meg nyilván valami más, amire már nem is emlékszem.
Ezúttal sikerült egy fél liter jéghideg almalével árasztanom el a billentyűzetemet. Nem örültem, de nem gondoltam volna, hogy megárthat. Ugyanezt a klaviatúrát öntöttem már le fél üveg körömlakk-lemosóval is, és az meg se kottyant neki.
Természetesen nincs szó ergonomikus vagy dizájner darabról. Teljesen egyszerű, olcsó változat, fekete és ezüstszínű, és iszonyatosan régi. Legalább négy-öt éve megvan már, legalább három regényfordítást és négy-öt NaNoWriMót végigcsinált már velem – a normális használaton felül. A belsejében jó eséllyel másfél macskára elegendő szőr van, és sokkal több morzsa, mint amennyire szívesen gondolnék. A betűk jelentős része éppen csak nagyon haloványan, jelzésértékűen látszik rajta, és minden gombja síkos és kifényesedett. Igazság szerint nem is emlékeztem rá, hogy eredendően matt lett volna.
Most azért emlékszem, mert meglepetésre a fél liter almalé (vagy talán a jégkockák) megártott. Furcsa jelenségek kezdtek történni, például egy véletlenszerűen megválasztott billentyű lenyomásával még két másik, a közelében sem levő karakter is bevitelre került. Így eredményezte például a ‘B’ bevitele a ‘b54’ karaktersort. Azok kedvéért, akiknek nincs kedve gondolkodni, elárulom, hogy az ilyesfajta működési zavar alaposan megnehezíti mondjuk a jelszavak megadását, arról nem is beszélve, hogy a backspace az enterrel akadt össze, a Home és a Delete a Sleep és a Power gombokkal, és a Shift a Tabbal.
Kedves felhasználók, az almalé veszélyes szubsztancia, és irodai környezetben kerülendő.
Nos, volt egy tartalék billentyűzetem eltéve még akkorról, amikor a gépemet kaptam (volt hozzá), de az nagyon nagy, ráadásul teljesen fekete, és nagyon zajos is. Állítólag amúgy is hangosan gépelek – meglehet -, de ez még engem is zavart.
Így esett, hogy a régi billentyűzetem gyártójának nevével és modellszámával (ezt a példányt megelőzően is ugyanilyen billentyűzetem volt, azt a K betű végelgyengülése következtében cseréltem le) elzarándokoltam ma egy elektronikai áruházba. Szerencsém volt, az adott készülék még létezik és kapható, ráadásul nem is őrülten drága. És tényleg nagyon hasonlít a régire.
De nem ugyanolyan.
Más betűtípussal vannak rányomtatva a dolgok. A betűknél annyira nem feltűnő – talán azért, mert a régin már nem látszottak -, de a feliratos gombokon igen. És a funkcióbillentyűk sorában nagyobb a betűméret. És a Windows gomb más alakú és másik logó van rajta. Ezek is zavarnak kicsit, de nem ez az igazi baj.
Az igazi baj az, hogy ez egy új billentyűzet. Még “kemények” a billentyűk, erősen meg kell ütni őket. És még nincs lekoptatva rendesen a mattítás a gombokról, szemcsések és olyan izé a felületük. Nem finom. Na persze finomabb, mint a pótlék, és legalább nem teljesen fekete, de nem az igazi.
Kíváncsi vagyok, mennyi időbe kerül majd ezt is kényelmesre koptatni. És arra is, hogy miért kell egy új klaviatúrának kényelmetlennek lennie.
Belátom, ennek a bejegyzésnek nem volt valami sok értelme. De muszáj. Koptatni kell, hogy előbb-utóbb jó legyen. És igyekezni, hogy ne görcsöljön be a jobb gyűrűsujjam, ami úgy tűnik egy ideje már, hogy a legkevésbé sem szabályos, négy-öt ujjas gépelésem leggyengébb láncszeme.
Szóval koptatok. Ti meg aludjatok jól.
na van már új… de esetleg megpróbálhatod bÅ‘ langyos vÃzzel lemosni a csap alatt a régit… Majd finoman kirázni belÅ‘le a vizet miután egy hétig elfelejteni és hagyni, hogy teljesen kiszáradjon. Megtörténhet, hogy helyrejön. Sajnos benne van a pakliban, hogy eldobhatod, de hát rosszabb nem lesz. Komoly elektronika ezekben a billentyűzetekben nem nagyon van. A műanyag fóliára integrált áramkör egy kis, a billentyűben levÅ‘ kis rugalmas izével érintkezik. IdÅ‘nként ezek a gumis izék leragadnak majd mikor lenyomsz egy billentyűt tulajdonképpen aktiválódik a másik is.
Aranyos vagy nagyon, de tudod, ennyire nem komoly a dráma :) Nem mondom, hogy nem futott át a fejemen, hogy szétkapom az egészet és kimosom, vagy később az, hogy legalább átszerelem az új műanyagot a régibe, de mivel nem találtam elég kicsi csavarhúzót itthon, letettem róla.
No meg aztán tényleg nagyon gusztustalan volt már. Tele sok-sok évi mocsokkal. És a szétkopott külsején egy alapos fürdÅ‘zés se segÃtett volna sokat. Olyan gusztustalant képzelj el, hogy ha véletlenül valaki mást ültetek le a gépem elé – nem fordul elÅ‘ túl gyakran, de azért megesik -, esetleg olyasvalakit, aki rá is néz a billentyűzetre, nem csak odapillant néha, hogy ott van-e még, azt kileli tÅ‘le a hideg.
Aztán arról se feledkezzünk el, hogy megÃgértem magamnak, hogy ha elkészülök azzal a bizonyos hosszú munkával, akkor meglepem magam egy új billentyűzettel, almaléincidenstÅ‘l függetlenül. Az almaléincidens csupán felidézte ezt az Ãgéretet, amit eddig pusztán lustaságból nem tartottam be.
Hogy hisztizek rajta? Persze, hogy hisztizek. Ezt szoktam csinálni. Főleg, hogyha fáradt vagyok, késő este van, és valami nem egészen való a kedvemre.
De elég biztos vagyok benne, hogy ez is ugyanúgy szét fog kopni, mint a régi, és ez is megpuhul, kifényesedik és lekopik. Kell hozzá pár hónap, nyilván, de ez is lesz olyan jó.
Amúgy egyébként egy kétezer forintnál is olcsóbb kis izéről beszélünk, amiből átlagosan ötévente veszek egy újat, amikorra már magától is kezd szétesni az előző.
És talán az se baj, ha engedek kicsit a kényszeres egyformaságra törekvő nyűgjeimből. :)
jaj nem kell szétkapni :D millió darabra képes esni. Egyben kell lefürdetni a billentyűzeteket :D meg se kottyan neki.
Nekem volt egy kedvenc Å‘srégi IBM billentyűzetem. Azóta se kapok olyant ami minden szempontból megfelelne. Legjobban az “olcsó műanyag tapintás” zavar, vagy a kattogás milyensége, illetve az Enter lenyomorÃtása :D
Igen, értettem elsÅ‘re is, hogy szerinted nem kell szétszedni, én viszont ha pucolok, akkor rendesen pucolok. Plusz annyi benne a szutyok, hogy a vÃz kÃvülrÅ‘l ki se hozná :)