“Minek neked bakancslista, azt nem csak azok csinálják, akik haldokolnak?”

Nem akarok ünneprontó lenni, de muszáj kimondanom: mindannyian haldoklunk. Hol jobban vagyunk, hol rosszabbul, vannak jobb és kevésbé jó napjaink, van, amikor minden összejön, és van, amikor minden jól összejön. És a végén meghalunk.

Abban a szellemben, hogy amikor legközelebb szembejön az élet, ne térjek ki előle, az alábbi dolgokat szeretném elérni / szeretném, ha megtörténnének velem, mielőtt bekövetkezik az elkerülhetetlen vég:

• átúszom a Balatont
• be is fejezek egy fényképalbumot
• dedikálok a Könyvhéten
• elérhetővé teszem a teljes blogarchívumot
• eljutok a Prince Edward-szigetre
• eljutok az Antarktiszra, talán még a Déli-sarkra is
• elmegyek (még egy) Paul Simon koncertre
• elnyerek egy Erasmus gyakorlatot, ösztöndíjat, vagy valami hasonló jóságot
• elolvasom (újra) a teljes Vonnegut-életművet
• elutazom valamelyik nagy műkorcsolya világversenyre (EB, VB vagy akár Olimpia)
• feltornázom magam angolból annyira, hogy le tudjak tenni egy felsőfokú nyelvvizsgát
• felújítom a nagypapám székét
• keményen megdolgozom a diplomámért
• kivárom, hogy újra hosszú hajam legyen
• megírom végre azt a levelet Paul Simonnak
• megtanulok annyira németül, hogy tudjak Erich Kästnert olvasni eredetiben
• megtanulok hátrafelé korcsolyázni
• újra örömömet lelem az olvasásban
• visszamegyek Drezdába
• visszarázódom a rendszeres blogírásba