Néha kicsit bánom, hogy egészen kicsi korom óta olvasok. Tényleg nem nagyon, de egy kicsit azért igen. Irigylem azokat a nagyszerű történeteket, amikor valakinek kamaszkorában került a kezébe egy olyan könyv, ami egy életre mindent megváltoztatott, amikor egy nem olvasó gyerekből olvasó felnőtt lett, és ez egyetlen konkrét esethez köthető.

És igen, tudom, hogy nekem meg ott van a millió és egy gyerekkori olvasmányélmény, ami nekik nincs, és őszintén, nem szívesen mondanék le ezekről visszamenőleg sem. És azt is tudom, hogy előfordulhat, hogy az a kamaszkori könyv soha nem köszönt be, vagy valami.

De egy kicsit azért irigykedem.